„Nézd, kitártam előtted egy ajtót, amelyet senki sem zárhat be. Tudom, hogy bár gyenge vagy mégis követed tanításomat, és nem tagadtál meg engem.” /Jel 3, 8/

Szerintem ez az ajtó a legősibb 0-24-es, amiről szó van az igében és ami létezik a földön. Eddig még egyszer sem zárt be, és perpill sincs zárva.

Jézus sok ajtót nyithat számunkra. Bejáratot egy másik ember életébe, egy munkahelyre, a gólyának vagy akár a DPD-futárnak.

Ezek az ajtók viszont érdekes módon egy meghatározott életévünkben nyílnak meg ellentétben egy ajtóval, ami már az életünk kezdetén is nyitva áll, a megváltásé. Ez a legbecsesebb ajtóküszöb, amin átléphetünk.

Pár napja ez a mondat ragadott meg a bibliaolvasó kalauzomban: „Isten azt akarja, hogy a lényeget lássuk: az evangéliumot, hogy Jézus a Megváltó, és a csoda, amit tesz, csupán ajándék.”

Nekem ez először egy kicsit elvonatkoztathatatlannak tűnt, mert ha Úr az = csoda, csodatétel. Számomra ez szinonimaként sokszor így működött, most kezdem, csak kapiskálni mit jelent Isten. Nem a csoda KÉPét, hanem a Megváltóét.

Éppen ezért az első helyen az van, hogy rendezem Isten és a Magam kapcsolatát– a többi a csoda része.

A megváltást végül is így definiáltam magamnak (egy picit szabatosra fogva :)) : olyan mint a fesztiválok nulladik napja, mert feltölt izgalommal és várakozással, a megérkezés örömét adja, inspirál, ismerkedést nyújt és mert minden szerethetőnek tűnik…

Kívánom, hogy ilyennek éld meg a belépést a legbecsesebb ajtón, ami élni hív és az ÉlesztŐ is legyen ennek a kis képmása 🙂

Noémi

Fotó: Loksa Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.