Hányféleképpen tudunk valamit elmondani?

Pár nappal ezelőtt Michael Curry az amerikai episzkopális egyház főtisztelendőjének beszéde jutott eszembe, amit a királyi esküvőn mondott. Ahogy anyukámmal néztük őt  egy nagyon szenvedélyes és lelkes embert láttam, aki sokféleképpen beszélt és jellemezte a szeretetet, a szerelmet, szinte végig ugyanarról beszélt mégis mindig más volt (ha a kémiatanárom hallotta volna azt az óráján, akkor azt hiszem „majdkövetkezőóránfelelszinkábbdrága” – mondattal leültette volna őt – pontosan azért mert ugyanazt sokféleképpen mondta el.

Akkor tettem fel a kérdést, hogy egy dolgot egy-egy ember hányféleképpen tud elmondani?

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.” /Mt 25, 14-15/

Sokszor ámulok némelyik ismerősömön, hogy mennyi mindenben kiemelkedőek, énekelnek, zenekarban zenélnek, festenek, fotóznak írnak, táncolnak, ennek mindennemű és véges kombinációját el lehet képzelni, ami igaz rájuk egyen-egyenként. Valamelyik nap azon kaptam magam, ahogy görgettem a Facebook-hírfolyamát az egyik lány feltett egy koncertes képet, ahol éppen a zenekarával szerepelt, akkor úgy belegondotam, hogy “Ó, Uram, de jó lenne, ha nekem is olyan szép hangom lehetne, mennyi mindent lehetne azzal kezdeni – mondjuk állhatnék akár én is ott, a gyerekekkel játszhatnék zenés-játékokat, lehetnék menőn-suhogó karnagy, zenésíthetnék meg verseket…” és még sorolhatnám, hogy mi mindent tudok elképzelni és, hogy mennyi minden színesíthetné az életem. De nem teszem, mert túl hosszú lenne. Na, jó, picit talán azért is, mert van egyfajta zümmögés a fejemben ami azt mondja: Te mást kaptál.

Kaptál

Kaptam

Kapott

Kaptak

Kaptunk.

De mit?

….

Úgy tartom (és igazából én is csak most kezdem teljesen felismerni), hogy ha valamire kaptunk csak egy fél csoki tallérnyi-talaentumot is, azt használjuk, mert az megkönnyíti a munkánkat, a szabadidőnket és a kapcsolatunkat Istennel – ez egyfajta áldás, amivel áldottá tehetünk dolgokat, amivel dicsőíthetünk és amivel szolgálhatunk is. Ez több mint a három-az-egyben leforrázós kávé, mert ez sok-a-sokban…

„Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.” /Máté, 25, 16-18/

Fotó: Loksa Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.