„Így szólt: Ezt mondja az Úr: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben! Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, a nyájaitok meg a málhás állatok is. De ez csekélység az Úrnak. Ő még Móábot is a kezetekbe adja.”  /2Kir 3, 16-18/

Reggel, ahogy olvastam ezt a részt, megakadt a szemem ezen a mondaton: „De ez csekélység az Úrnak.”
Belegondoltam, hogy azért nem semmi egy egész – vagyis három – hadsereget ellátni bőséggel, hogy erőre kapjanak. És erre az Úr azt mondja, hogy „Tudjátok, mit? Én még többet adok! Top-up-olom… Ráteszek még egy lapáttal! (sorolhatnám a szinonimákat 🙂 ).
Nagyon megfogott Istennek ez a nagyvonalúsága.
Mire beértem az irodába, már szinte nem is élt annyira elevenen bennem ez az örvendetes „felfedezésem”. Aztán, ahogy valamiért kimentem az előtérbe, cuki iker kisfiúk kúsztak-másztak a folyosón. A szüleik épp a közjegyzőre vártak. Ekkor eszembe jutott, hogy igen, ez is milyen jó már, hogy Isten egyszerre kettőt ad. Többet ad, mint amire számítottunk/terveztünk. Nemsokára rá, ahogy a városba mentem intézkedni, az utcán szembe jön velem egy apuka, kezében két babahordozó tojás vagy minek hívják…ugyancsak ikrekkel „Édesapa! De jó! Megint elém hozod, hogy Te nagyvonalú vagy! Kíváncsi vagyok, hogy mi jön még ezután” 🙂
Megérkeztem a pénzváltóhoz: háromszázkilenc forint a kurzus. Ejha! Ilyen már régen volt! Szerintem még a pénzváltósok is örültek neki, mert a hirdetőtáblán a 9-es számjegy 2x akkora volt, mint a többi. Szóltam a pénzváltósnak, hogy mennyi forintra lenne szükségem, majd azt mondja, hogy háromszáztizenegy forinttal beváltja nekem az eurót. Hát én már csak mosolyogni tudtam ezen! Nagyvonalúság.
A bankban elintéztem mindent, amit kellett. Az iroda felé tartottam, magamban nagy hálával és örömmel el is könyveltem, hogy milyen jó, amikor Isten ilyen apró hétköznapi eseményekben, dolgokban megerősíti a kijelentését. És ennél sokkal nagyobb történések vannak az ember életében… miben nyilvánulhat meg olyankor Isten nagyvonalúsága?! Csodálatos, izgalmas ez a távlat.
Ezzel le is zártam magamban ezt a „nagyvonalúság – sorozatot”. Végül is elég ennyi bizonyíték arra, hogy Ő többet akar adni. Hirtelen viszont arra lettem figyelmes, hogy két kislány szalad felém az utcán fagyi tölcsérrel a kezében – ikrek 🙂 . Aaah, naaaagy mosoly a részemről Édesapa felé… igen, tudom, ééértem, Te egyszerűen nagyvonalú vagy!

Gyurcsis Júlia

Fotó: Kelko Viktor … amin egyébként két galamb van … csak szólunk 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.