,,Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk’’ /Róm 15, 1/

A mannám megírására egy istentisztelet adott ihletet, egy prédikáció a budapesti fasori gyülekezetben. A lelkésznő arról beszélt, hogy mennyi tartozásunk is van.
Mikor ez a téma felmerült, úgy éreztem, hogy szélesebb lettem. No, nem méretben, de gondolkodásban. Úgy éreztem, kaptam egy kis frissítést, amit a melegben, az ötödik emeleti kollégium ablakán bejövő szellőhöz tudnék hasonlítani.
Először is felmerült bennem a kérdés, hogy én vagyok-e az erős, vagy az erőtlen? Vajon vagyunk-e elég erősek ahhoz, hogy mások erőtlenségeit hordozzuk?
Ahogy itthon elkezdtem gondolkodni, rájöttem, hogy a válasz igen is és nem is! Az a szép az egészben, hogy felváltva vagyunk a szerepekben. Valamikor mi vagyunk az erősek, akkor felelősségünk, Isten által ránk bízott feladatunk az, hogy a támaszai legyünk azoknak, akik nálunk (éppen abban az élethelyzetben) gyengébbek.
Azokkal szemben például akik nem ismerik Istent, mi vagyunk az erősebbek, a hitben. Mikor viszont mi kerülünk a ,,gyenge’’ szerepbe, olyankor el is várjuk, hogy figyeljenek ránk, hogy meghallgassanak, segítsenek. Mert ,,egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.’’ /Gal 6, 2/
Erről az igéről eszembe jutott egy videó is, amit szerintem már sokan láttak, https://www.youtube.com/watch?v=cZGghmwUcbQ
Egy férfi látható benne, aki nem tesz mást mint nap mint nap ,,csupán’’ odafigyel másokra. Mert ahhoz, hogy tudjuk mások terheit hordozni, eredendően elengedhetetlen, hogy észrevegyük, hogy mi az, ami számára nehézséget jelent!
A videó végén egy mondat van: Believe in g(o)od! (Higgy a jóban!).
Mind tartozunk valamivel. Jósággal, egy paradicsompasszírozóval amit kölcsönkértünk, odafigyeléssel akár a méhek iránt, iskolai/munkahelyi teendőkkel, egy rég nem látott barátnak egy szelet sajttortával, és Istennek is megígérünk oly sokfélét.
Minden nap ezeket a tartozásokat igyekszünk csökkenteni, legyen bármilyen apró vagy bármilyen hatalmas.

Tarr Hanna

Fotó: Kelko Viktor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.