„Ahelyett, hogy szívből hozzám kiáltanának, csak jajgatnak fekhelyükön; keseregnek, hogy nincs gabona, nincsen must, elfordulnak tőlem.”  /Hós 7, 14/

Az utóbbi időben gyakran jár a fejemben, hogyan tölthetném hasznosabban az időmet. Érvényes ez a rutinszerű feladataimra, de leginkább a hitéletemben érzékelem, ha kezdenek szétcsúszni a dolgaim.

Mi az, ami miatt sokszor nincs gyümölcse a fáradozásomnak? Az internet széles skálán kínálja az ígéretesnek tűnő és haszontalan tanácsokat egyaránt.

A mindennapi sietségben, időpontok és ütemtervek közt utolért a fenti ige Hóseás könyvéből. A választott nép abban az időben sok helyről várt segítséget. Éppen csak a Teremtőjükről feledkeztek meg: „Megtérnek, de nem a Felségeshez” /Hós 7,16/

Elgondolkoztam, vajon én az Úrhoz kiáltok-e elsőként? És ha igen, az valóban szívből jön? Észre kellett vennem, hogy több esetben csak megszokásból teszem a dolgaimat, és ez átragad a bibliaolvasásomra és imádságaimra is.

Az ige szerint Isten várja, hogy hozzá kiáltsak. És ha Ő ezt mondja, akkor komolyan is gondolja. Számára nem közömbös az, hogy éppen milyen helyzetben vagyok.

Szeretném és is komolyan venni ezt a felkínált lehetőséget és Istent helyezni az első helyre.

Pallag Gergely

Fotó: Loksa Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.