„Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét pár ökör ment előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját. Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza; ne feledd, hogy mit tettem veled. Elizeus otthagyta őt, de aztán vette az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámából rakott tűzön megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és a szolgálatába állt.”   /1Kir 19,19-21/

Elhívás. Egy sokat emlegetett és fontos szó keresztyén körökben, főleg, ha szolgálatról van szó, akár önkéntesként, akár fizetett munkatársként. Azon töprengtem, hogy mennyire tudatosítjuk azt, hogy mindannyian kaptunk egy elhívást. Tegyetek tanítványokká… és ezt különböző módon tehetjük, aszerint milyen tehetséget, lelki ajándékokat kaptunk az Úrtól. Azt mondod, hogy de Te semmihez sem értesz? Ez hazugság! Isten országának építésében mindenkinek helye és feladata van.

A kérdés, hogy merünk-e olyan elszántak lenni, mint Elizeus? Merünk-e és akarunk-e áldozatot hozni érte? Valószínűleg nekünk nem egy pár ökröt kell levágnunk, vagy elégetnünk a szerszámokat… de csak gondolj bele, Elizeus számára ezek a megélhetésének egy részét képezték. És ő hajlandó volt meghozni ezt az áldozatot. Mi az, amit esetleg Neked kell feláldoznod ahhoz, hogy beállj az elhívásodba? El kéne költöznöd? Át kéne rendezned az időbeosztásodat? Szabadságot kéne kivenned? Hetente autóznod/utaznod kéne valahova? Kevesebb időd jutna egy kedves időtöltésedre (hobbi, sport, stb.)?
Akármi is legyen az, tapasztalatból mondom, és egyben bátorítalak, hogy megéri! Nem mondom, hogy mindig könnyű lesz, de megéri! J Csak figyeld meg Elizeus életét, vagy a tanítványok életét, hogy mennyit tanulhattak és tapasztalhattak Jézustól és Jézusból; hogy mennyi csodát élhettek meg!

Ez mind Rád vár, amennyiben elindulsz, követed Őt és beállsz a szolgálatodba. Van hozzá merszed?

Gyurcsics Júlia

 

Fotó: Loksa Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.