Ez a legelső történet amire emlékszem a nagyapámtól.
Elöljáróban annyit kell még tudni, hogy én egy rettentő türelmetlen ember vagyok, úgyhogy nagyapa szándékosan „öregemberes” lassúsággal sakkozott velem (meg volt még párszáz táblás játékunk).
Ő ilyen korán-kelő típus volt, amíg még tudott egyedül járni, és minden reggel hatkor kicammogott a konyhába kávéért. Engem meg minden este korán dobtak ágyba, ezért már sokszor hajnalban fent voltam. Mikor hallottam, hogy jön ki a hálóból, kiszaladtam a konyhába (9 évesen) és megfőztem a kotyogós kávét neki. Miközben itta a kávéját, elkezdett mesélni egy történetet ( az elkövetkező sorokat, légy szíves próbáld nagyon lassan olvasni)
„Volt egyszer egy pásztor, akinek volt 100 birkája. Ez a pásztor minden reggel kivitte a barikákat legelni. Volt neki egy nagy komondor kutyája, akit Nyakasnak hívtak. Minden héten másik rétre vitte őket a pásztor. Egyszer egy nagy réten legeltek, s másszor meg nem. Volt, amikor nagyon jóllaktak a barikák, és volt, amikor nem. Egyszer a pásztor látta, hogy nincs legelnivaló sehol, csak a folyó túloldalán. A folyót átszelte egy nagyon keskeny fából készült híd. A pásztor és a nyája odaballagtak a hídhoz, majd Nyakas egyesével elkezdte terelni a birkákat. A birkák meg csak bégettek. Beee… Beeee… -itt nagyapám elhallgatott, én meg egy perc után megtörtem a csendet-
„ – Na nagyapa, fejezd be a történetet!Miért nem folytatod?”
„ -Várj egy kicsit. Még nem ért át minden birka a másik oldalra…”
Ha valaha, kedves olvasóm azt éreznéd, hogy a dolgok túl lassan haladnak, hogy az életed csak unalmas és monoton, akkor gondolj arra, hogy mi történne akkor, ha a pásztor is gyorsan akarná elvégezni a dolgát, ha már legeltetné a birkákat, mikor még át sem értek a hídon.
A történetet a nagyapám sajnos nem tudta befejezni, mert én türelmetlen voltam, és csak sokkal később értettem meg, hogy itt lett volna folytatása, de ő már a közepén lelőtte a tanulságot, mivel jól ismert, és tudta, hogy nem fogom végighallgatni.
Nem biztos, hogy az életedben a bárányok is olyan jófejek lesznek, mint a nagyapám, és már a hídon elkezdenek legelni.
Ha csak félig laknak jól a birkák, csak fele távolságot tesznek majd meg, és ezzel hosszútávon magadat fogod fékezni. Hagyd, hogy a dolgok olyan tempóban történjenek, ahogy azt az Isten elrendelte.
Ámen.
Horváth Gergő
