„Ameddig nem lépünk Isten felé, csak távolról szemléljük az életet, ami a miénk is lehetne” – fogalmazott Gríger Krisztina dunaszerdahelyi lelkipásztor a 2026-os ÉlesztŐ nyitóalkalmán. A felvidéki református fiatalok idén július 21. és 25. között Skalkán, 1200 méter...
Az ÉlesztŐ elképzelhetetlen lenne az önkéntesek áldozatos munkája nélkül. Ők azok, akik hetekkel korábban megkezdik az előkészületeket, a tábor alatt pedig éjt nappallá téve dolgoznak a háttérben.
Igazságtalan lenne a szabadidejüket feláldozó, többnyire egyetemista és pályakezdő fiataloktól a teljes önköltségi ár megfizetését kérni. Ha ezt rájuk terhelnénk, sokan egyszerűen nem engedhetnék meg maguknak a szolgálatot. Ezért átvállaltuk az önkéntesek részvételi díjának 50 százalékát, a hiányzó összeg előteremtésére pedig közösségi gyűjtést indítottunk. A célunk, hogy a szolgálat senki számára ne a pénzen múljon.
Horská chata Limba | Skalka pri Kremnici, Kremnica, Slovakia, 967 01
Sziasztok!
Szuri András vagyok pedagógus/vállalkozó. A komáromi református egyház presbitere, 3 gyermek édesapja, egy boldog feleség büszke férje. A Firesz környékén mozogtam tini koromtól, vagyis az elmúlt 20 évben kb. A legtöbb alkalommal a szervezői oldalon láthattatok, főleg a sportokat szoktam vezetni a Csillagponton is és az Élesztőn is. Idén haraptam egy nagyobbat. Az életemben többször éreztem úgy, hogy mégha nem is ideálisak a körülmények számomra, de érzem, hogy az Isten oda küld egy helyre, akkor menni kell és felkiáltójelllé válni. Most is valami ilyesmit éltem meg, hogy menjek, mert szükség lehet rám. Így lettem kordinátor. Az egyik kedvenc igém már középiskolától a: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején!” Ezt értem úgy is, hogy amíg még én fiatal vagyok a Teremtőre gondoljak. Meg úgy is, hogy segítsek a fiataloknak, hogy ifjúságuk idején gondoljanak a Teremtőre. Az ÉlesztŐ, amit az egyházunk ifjúságának javával szervezünk, pont ilyen hely és idő, ahol a fiataloknak és a régebb óta fiataloknak segítünk gondolni Teremtőjükre!
Mindig is szerettem olyan közösségben lenni, mozogni, tenni-venni, ahol áldásoknak, csodáknak lehetek részese. Ahol látni lehet a Láthatatlant! Több Élesztőről is őrizgetek ilyen áldásokat és ez motivált arra, hogy a közelgő találkozásra is a szolgálók és önkéntesek közösségéhez csatlakozzak, idén épp az egyik jobbkézként. A téma különösképpen a szívemen van, hiszem ebben a közösségben tanultam a legtöbbet az imáról és a közös szolgálatok során sokszor megtapasztalhattam az ima hatalmas erejét. Vallom, hogy közös feladatunk és felelősségünk van abban, hogy a fiatalok megismerjék az Urat, hogy az imában kapcsolódni tudjanak Hozzá, és Kősziklát találjanak abban a Szeretetben, ami Ő maga.
Várom, hogy együtt tapasztalhassuk meg ezt idén is, Veled együtt, aki épp ezeket a sorokat olvasod. Remélem találkozunk!
________________
Foglalkozásomat tekintve jelenleg gyógypedagógusként gyermekeknek segítek önálló lépéseket tenni, szavakat formálni, betűket alakítani, a számok birodalmában eligazodni, és kapcsolódni.
Molnár Zsófia vagyok. Sokat gondolkodtam azon (a megszabott határidőt is bőven túllépve), hogyan is mutatkozzak be, ki is vagyok én: szárnypróbálgató pszichológus? Vagy nyitott gondolkodásra törekvő hívő? Esetleg említsek meg rossz tulajdonságot is, hogy ne egy idealizált képet mutassak magamról? A fentiek alapján már biztosan egyértelművé vált, hogy halogató típus vagyok. Meg mostanában sokat morgok és panaszkodok, főleg Istennek… Ő ennek ellenére mégis végtelenül türelmes velem, hiába sorolom, hogy mennyi mindenre vagyok alkalmatlan. Derűsen meghallgat és csak annyit mond, hogy „elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12:9)
Talán ezért is helyezett az ÉlesztŐ csapatába: hogy erre újra és újra emlékeztessen.
