„Szeresd… felebarátodat, mint magadat.” / Lk 10, 27b/
Egymás szeretete Isten egyik legalapvetőbb elvárása felénk, éppen ezért gyakran annyira természetesnek vesszük, hogy végül teljesen megfeledkezünk róla. Odáig jobb esetben még mindenki eljut, hogy a családtagjaival és barátaival szemben szeretetet tanúsítson, ám mikor ugyanezt egy bunkó ismerőssel vagy egy állomáson kéregető gyanús külsejű alakkal kéne tenni, akkor a legtöbben már fejcsóválva fordítunk hátat Istennek. Mert ezt tesszük, amikor bármilyen okból megtagadjuk a segítséget felebarátainktól.
Ha az Úr csak azokat segítené meg, akiket az emberi értékrendszerünk erre méltónak talál, sokan bizony elég nyomorúságos életet élnénk. Isten követőiként meg kell tanulnunk az ő szemével nézni a környezetünkre, és mindenkiben keresni azt a csodát és lehetőséget, amit bizonyára bennük is elrejtett. Ha úgy tekintünk a világra, mint egy hatalmas gépezetre, amelyet Isten alkotott, akkor fontos emlékeznünk rá, hogy egy gépezet mindig csak annyi alkatrészt tartalmaz, amennyivel működni tud. Nem él olyan ember a Földön, akit Isten nem okkal teremtett.
Ha mindenki felé olyan figyelemmel leszünk, amilyennel egy falióra fogaskerekei felé lennénk, rövidesen azon kapjuk majd magunkat, hogy általunk a világ is fokozatosan jobb hellyé válik.
Kulcsár Gábor
Fotó: Loksa Melinda