Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk
„Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól! Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: „Az ÚR az én hadijelvényem”. És így szólt: Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR nemzedékről nemzedékre.” (2Móz 17,8–16)
A pusztai vándorlás során különböző ellenséggel kellett megküzdenie Izráelnek. Az egyik ilyen ellenség Amálék volt. Refidimben támadta meg Izráelt, és úgy gondolta, hogy a vándorlás miatt fáradt Izráelt könnyű lesz legyőznie. Nem számoltak azonban azzal, hogy Izrael nem csak egy nép a sok közül, hanem Istennek a népe. Ezért ebben a harcban nemcsak Izráellel találták magukat szemben, hanem Istennel is.
Mózes Józsuét küldte harcba, akinek válogatott férfiakkal kellett kivonulnia az ellenséggel szemben. De nemcsak Józsué vonult ki a harctérre, hanem Mózes is kivonult egy másik harctérre. Egy halom tetejére állt, és felemelte a botját. Valahányszor felemelte Mózes a botját, az ütközetben Józsué volt az erősebb, amikor pedig leresztette Mózes a botját, Amálék volt az erősebb.
Ebben a küzdelemben két fronton folyik a harc.
- harctéren, a valódi frontvonalon.
- lelki téren, a hit frontvonalán.
A harctéren harci erőre, kiállásra, bátorságra van szükség, a lelki fronton pedig Isten iránti bizalomra és hitre van szükség. Sőt a hit annyira fontos, hogy ettől függ a harc kimenetele.
Ezért, amikor lereerszti a botját Mózes, ez azt jelenti, hogy a hitük és a bizalmuk gyengült meg, és veszítenek, amikor felemeli a botját, ez azt jelenti, hittel és erős meggyőződéssel küzdenek és győzelemre állnak.
Így van a hívő ember életében is. Szükségünk van a testi erőre, az állhatatosságra, de még nagyobb szükségünk van az Istenbe vetett bizalomra, a hitre. Ha elvesztjük a hitünket, legyőz az ellenség. Ha bízunk Istenben a legnagyobb próbatételeket is le tudjuk győzni.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem zászlóira ezt az igét iratta: „Ha Isten velük, kicsoda ellenünk?“ (Róm 8,31). Írjuk fel mi is ezt a szívünkre!
Amikor elfáradt Mózes keze, segítségre volt szüksége. Áron és Húr tartja Mózes kezét, és így győzik le Amálekot, a nagy ellenséget.
Ezen a lelki frontvonalon, az ember nem tud egyedül sokáig kitartani. Segítségre van szüksége. Közösségre, gyülekezetre, hogy egymás hite által erősödjünk.
Ima
Urunk Jézus hálásak vagyunk Neked ezért a történetért is. Köszönjök, hogy itt is rámutatsz mennyire fontos a beléd vetett bizalom. Köszönjük, hogy Páp apostollal mi is együtt mondhatjuk: „Ha Isten velük, kicsoda ellenünk?”
Ha el is fáradunk, imádkozunk Áronokért és Húrokért, hogy egymást erősítve, közösségben tudjuk megélni a hitünket és egymás hite által tudjuk erősödni.
Hiszem, hogy az idei ÉlesztŐ is egy ilyen alkalom lesz.
Ámen.
Ének: https://www.youtube.com/watch?v=c24En0r-lXg
Orémus Péter
Fotó: Kis Lázár Bence