Ennek a zsoltárnak a címe a Bibliában „Isten az élet forrása”. Mindannyian, akik ebben a világban élünk, valami által élünk, valahonnan szerezzük az „energiát” az élethez. Ilyen forrás az alvás, az étel, másvalakinek a pénz, és sorolhatnánk. Ezekkel a forrásokkal semmi gond nincs, mivel tényleg hasznosak, sőt nélkülözhetetlenek az élethez. Ámbár Dávid ebben a zsoltárban valami egészen másra mutat rá. Neki is volt élelme, hatalma, hírneve, hiszen király volt – mondhatánk, minden „forrása” megvolt, amit az ember kívánhat. Mégis azt írja, hogy az élet igazi forrása csakis Istennél van. Fontos, hogy tudjuk, hogy van Valaki, aki sokkal többet adhat mint a világ. Valaki, aki úgy betölti a szükségeimet és engem magamat, hogy mellette eltörpül a világ összes forrása. Dávid megtapasztalta, hogy az Úr jelenléte és közelsége túlmutat ezen a világon. Ő kész kiárasztani ránk minden kegyelmét.
Szavakba nehéz belefoglalni… Egyszer voltam egy múzeumban, és amikor beléptem a kapun egy érdekes megtapasztalásom volt. Mintha leszállt volna rám a Szeretet. Ott, a kapuban megálltam, és elkezdtem sírni. Folytak a könnyeim, és mintha ömlött volna rám az Úr szeretete… Máshogy leírni nem tudom. Nem akartam, hogy vége legyen… Erről az élményről sokáig nem tudtam beszélni anélkül, hogy ne sírtam volna el magam, még most is megérint, ahogy ezt írom. Számomra ez egy „az Úr az én forrásom” megtapasztalás volt.
Semmink nincs, amit ne az Úrtól kaptunk volna. A dolgok léteznek, de mintha „élettelenek” lennének Nélküle. Ő az, aki életet, és igazi értelmet lehel az életünkbe, körülményinkbe, kapcsolatainkba. Kívánom és imádkozom, hogy minél többen megkóstoljuk, milyen az Úr Élő vize, milyen az, amikor Vele van megtelve az életünk.
Takács Krisztina