„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” /JSir 3, 22-23/
Reggel felébredve valami hihetetlenül nagy boldogság áradt szét bennem. Vasárnap reggel 4:27-et mutatott az órám. Ez egyet jelentett azzal, hogy sikerült napkelte előtt felkelnem, így mehettem is ki gyönyörködni az ébredező világban és a horizonton felbukkanó Napocskában. Miközben kinn bóklásztam, végig gondoltam, mit kérhetnék Istentől. Végül rájöttem, hogy igazából most nem kérni szeretnék, sokkal inkább hálát adni. Hálás voltam ezért a csodás napkeltéért, a nyugodt vasárnap reggelért, a családom szeretetéért, a barátaimért, a lelkészeinkért és az ő önfeláldozó munkájukért, az apró virágokért, melyek már most reggel mosolyt csaltak az arcomra és azért a sok áldásért, melyeket nap mint nap kapok odafentről.
Az a gond velünk, emberekkel, hogy túlzottan természetesnek vesszük az isteni gondviselés ajándékait.
Volt már úgy veled, hogy azt érezted, nincs miért hálásnak lenned? Vagy talán most is ezt gondolod, miközben épp ezt olvasod?
Gondold végig újra! Felébredtél! Dobog a szíved, lélegzel, Isten végtelen kegyelméből kaptál egy újabb napot. Folyik a csapból a víz és korgó gyomrodat is van mivel megtöltened. Vannak, akik szeretnek téged! Ezek hatalmas áldások!
Egyik hittanórán azt kérdezte tőlünk a pap bácsi, hogy vajon hány dolog maradna meg körülöttünk, ha egyik reggelre minden eltűnne, amiért nem adtunk hálát az Istennek. Szívenütő gondolat volt ez tőle…
Tudatosítanunk kellene, hogy „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá.” /Jak 1, 17/
Nincs olyan, hogy nincs miért hálásnak lennünk. Még a legsötétebb időszakunkban is ott vannak Isten számunkra elkészített ajándékai, csak észre kell vennünk ezeket! 🙂
Egy kis hallgatni való: https://www.youtube.com/watch?v=gCogJPxDG6k
Melinda
