Szeretjük a történeteinket a megérkezés megnyugtató pillanatával lezárni, de a földi élet egy folyamatos úton lét. Ezen a hosszú zarándoklaton pedig a legnagyobb kapaszkodónk az, hogy valójában nincs meg nem hallgatott ima, csak olyan, amire nem érkezett válasz. De ezekben a válasz nélküli pillanatokban, a saját erőtlenségünkben tud a leginkább megmutatkozni az Úr valódi ereje. Úrvacsorás istentisztelettel, a várva várt napsütéssel, mosolyokkal, könnyekkel és ölelésekkel búcsúztunk az idei Élesztőtől. Két év múlva találkozunk, de a zarándoklat addig is folytatódik – bárhol is lépdeljünk az úton!
