„…Atyánk, szenteltessék meg a Te neved…” / Lk 11,2b/
Sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a mondattal a Miatyánkban. Az Úr szent. Lehetséges, hogy még szentebb legyen? Mit jelent ez a fél mondat?
Aztán pár évvel ezelőtt olvastam egy lelkipásztornak a magyarázatát (D. Pastirčák: Zdravé telo v kóme) ehhez a részhez. Azóta nagyon sokszor reggel, amikor minden a feje tetején áll és már késésben vagyok, ez a mondat az imám–„szenteltessék meg a Te neved”.
Szeretném, ha ennek a napnak minden egyes pillanatában a Te gondolataidnak és szándékaidnak a kifejezője lennék, Istenem. Minden gondolatomban, ami a mai napon eszembe jut; minden érzésemben, amit kisugárzok mások iránt; ahogy másokkal viselkedek, és abban, ahogyan reagálok a nehéz, váratlan helyzetekben – mindenben a mennyei értékeket szeretném tükrözni itt, a földön.
Szeretném, ha a létemben megszentelődne és megdicsőülne az ÚR neve. Nekem ezt jelenti, hogy „…szenteltessék meg a Te neved…”.
Bögi Eszter
Fotó: Nagy Emese