Ti ISTEN TEMPLOMA vagytok!
Bizonyára mindannyian megéltük már, hogy az első dolog, amit abbahagytunk, amikor rendbe jöttek a dolgaink vagy az utolsó dolog, amihez nyúltunk, amikor baj volt, az maga az IMÁDSÁG. Pedig az imádságot imádkozva lehet tanulni.
Az ige azt mondja, hogy az imádság háza a TEMPLOM. De nem tudunk állandóan ott „ücsörögni”, ugye? A jó hír, hogy nem is kell. Így folytatja az ige, hogy TI, ISTEN TEMPLOMA VAGYTOK, és az Isten LELKE BENNETEK lakik. Mert az Isten temploma SZENT, és az a templom TI vagytok.
Most egy kis gyakorlat következik. Mondjátok ki hangosan:
Én (neved) ISTEN TEMPLOMA VAGYOK. Én (neved) SZENT vagyok.
És tudod ki a szent? Az aki Krisztusban van, az a SZENT.
A templomba imádkozni, és Istent imádni járunk. Ha úgy érzed, úgy látod, hogy nem tudsz imádkozni, ne aggódj, mert Istent IMÁDNI mindig tudod! Tedd meg, IMÁDD az ISTENT mindenért, MOST.
Vidd elé „áldozataidat”. De ne feledd, hogy „Minden áldozatodat sózd meg. Ne maradjon el ételádozatodról Istened szövetségének a SÓJA. MINDEN áldozatodat sóval mutasd be!” /3 Móz 2,13/
A só azt jelenti, tedd oda önmagad. Ne általánosságban beszélj majd az ÉlesztŐn Istenről, Krisztusról, hanem tedd oda önmagad. Személyes megéléseidet, tapasztalataidat, örömeidet, harcaidat, háládat. Akkor a mondanivalód és tetteid, sóval lesznek fűszerezve. Akkor lesz az áldozatod (fáradságod, tevékenységed) ízletes Isten előtt.
Honnan fogják tehát tudni a táborlakók, hogy Isten közöttünk van?
Onnan, hogy jelen lesz a templom (mi magunk), az imádság (értük), az áldozat, és a só. Mert ránk is érvényes az ige: Az Isten közöttetek van /lsd.1 Kor 14, 24-25/
Imádjuk tehát Istent LÉLEKBEN és IGAZSÁGBAN már az előkészületek (rohamosan fogyó) napjaiban, és az ÉlesztŐn is.
Minden dolgotok SZERETETBEN menjen véghez.
Juca
Fotó: Nagy Emese