„Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.” /1Pt 4,10/
Nem nevelkedtem keresztény családban. A családommal sosem imádkoztunk közösen sem étkezés, sem pedig lefekvés előtt, de mindig is kapcsolatban voltam Istennel. Templomba eleinte csak azért jártam, hogy mehessek bérmálkozni / konfirmálni.
Nagyon hálás vagyok a FIRESZ-nek, és az akkori vezetőknek, hogy bemutatták nekem és elhozták számomra Isten országát, szeretetét és hatalmát. Ma már úgy gondolom, hogy én vagyok abban a helyzetben, hogy a mai fiatalokhoz közelebb hozzam és megismertessem velük Jézust. Szeretnék a saját életemmel példát mutatni, a többi embernek.
Számomra nagyon fontossá váltak az esti imák. Ekkor köszönetet mondok az egész napomért, amit értem tett ez idő alatt, és amitől megóvott. Elismerem, hogy a fáradtságtól van, hogy néha elalszom ima közben, viszont annál kellemesebb és megnyugtatóbb dolgot el sem tudnék képzelni, mint hogy Jézussal szenderüljek álomra.
Főiskolás létemre, elég sokszor kérem Isten segítségét a mindennapokban és a vizsgaidőszak alatt is. Szerintem Jézus nélkül nem is haladnának úgy a tanulmányaim, mint ahogy azt én szeretném, mivel úgy veszem észre, hogy hihetetlen nagy türelmet mutat felém és rettentő nagy kitartást ad nekem.
Hálás vagyok azokért az emberekért, akiket Isten közelebb hozott hozzám, mert mindig számíthatok rájuk és imáikban hordoznak.
Norbi
Fotó: Loksa Melinda