Több-kevesebb #1
Mit kezdünk azzal, ha Isten egy nap bekopogtat az ajtókon? Mi fán terem a megszentelődés? Miért szerelmeskednek a reformátusok sötétben? És mi köze ennek a Fiatal Reformátusok Szövetsége idei találkozójának témájához? Kiderül ifj. Csomós József, az ÉlesztŐ szerdai napján elhangzott előadásának összefoglalójából.
A kedd éjszakai zápor és az éjszakába nyúló örömzenélés a BeülŐ-ben sem hűtötték le az ÉlesztŐ résztvevőinek lelkesedését. Szerda délelőtt az ÉlesztŐ Band vezetésével hangolódtak ifj.Csomós József előadására. A tiszáninneni egyházkerületi ifjúsági referens arra vállalkozott, hogy a kátéoktatásról ismerős, több száz éves szakkifejezést, a megszentelődést hozza közelebb a ma emberéhez. A találkozó három délelőttjére három bemutatkozást hozott: szerdára Mózes és az égő csipkebokor, csütörtökre Jézus elfogatása, péntekre pedig Saul megtérése történetéből.
Ahol minden elromlott / kezdődött
Mint megtudtuk, az édenkert még „a tökéletesen működő kapcsolatokról szólt”: a maga nemében egyedülálló Isten („Vagyok” – ahogy Mózesnek bemutatkozott) a teremtéstörténetben „olyan dolgokat és élőlényeket alkotott, melyekre a nap végén azt tudta mondani: »Ez működik!«” Ádám mellé is alkotott társat, Évával lettek az első emberpár.
Hogyan bomlott meg ez a tökéletesség? A kísértésnek engedve az ember Isten elé helyezte magát – Csomós József interpretációjában –: „én vagyok a főnök”, noha tudom, hogy „ez a mondat az Istené”. Az ember azóta is szégyelli magát Isten, a másik ember és önmaga előtt, próbál elrejtőzni, takargatni szégyenét. Számos jele van ennek, még a keresztyének életében is. Például a szexualitás a házasságban az egyik legszentebb megélése a szeretetközösségnek, mégis sokan csakis sötétben szerelmeskednek, mert szégyellik magukat – osztott meg egy megfigyelést lelkipásztori beszélgetéseiből.
Hercegből alkudozó birkapásztor
Mózes életének DreamWorks-ös vagy Christian Bale főszereplésével készült feldolgozását nézve talán bele sem gondolunk, hogy Egyiptom bukott hercege már 80 éves, régóta menekültként él és még mindig apósa állatait őrzi, amikor Istennel találkozik. „Mintha a Bosch európai vezérigazgató-helyetteseként nyugdíjas korunkra utcaseprők lennénk” – vont párhuzamot a miskolci ifjúsági lelkész.
A kényszer szülte birkapásztor egy nap arra lesz figyelmes, hogy lát egy csipkebokort, amely ég, mégsem ég el, a bokorból pedig maga Isten szólítja a nevén őt. A fiatalokkal foglalkozó szakember így „fordította” magyarról magyarra a bibliai párbeszédet:
– Lassíts le! Hát ki vagyok én? – gondolja Mózes, hallva Isten elhívását, hogy vezesse ki népét Egyiptomból.
– Nyugi, én megyek veled – nyugtatja Isten.
– Jó, de ki vagy te? – érkezik a válasz.
Csomós József szerint ez a – teremtéstörténetből ismerős – takargatás: Mózes kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, amit Isten rá akar bízni.
Nikodémus vagy Zákeus?
A megszentelődéshez – ahhoz, hogy ki tudjuk mondani az ÉlesztŐ mottóját („Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Jn 3,30) –, el kell jutni a megtérésig – addig, hogy ne takargassuk magunkat Isten előtt. Nikodémus, a jó cselekedetekkel takarózó farizeus vágyódik Isten iránt, de az újjászületés útját az Atyához képtelenségnek tartja.
Ezzel szemben Zákeus, akinek mindenre van pénze, amit a világban megkívánhat, felmászik a fára, majd befogadja házába Jézust. „Nem azért lesz üdvössége, mert szétosztja vagyonát, hanem attól, hogy Jézus belép a házába” – Csomós József szerint így működik a megszentelődés: rátalálunk arra, aki a lényeg, és ez változást hoz az életünkbe.
A sok humorral és önreflexióval fűszerezett előadásban elhangzottakat az egyik szervező, Olláry Andrea bizonyságtétele követte, aki a szolgálatról és kiégésről beszélt, arra bátorítva mindenkit, hogy hasonló helyzetben merjen segítséget kérni. A hallottakat azután kiscsoportokba vitték tovább a résztvevők.
Kapcsolódó képeink:
Feke György, fotó: Szarvas László