Önkéntesség és jelenlét nem zárják ki egymást

Walkie-talkie-n keresik, ha akadozik az étkezés, ha elfogy a mosdóban a papír, ha gondok akadnak az internettel, ha el kell vinni az esti mese videóját a gyerekeknek – vagy ha bármi fennakadás történik. Kis Lázár Bence idén koordinátori jobbkézként vett részt az Élesztőn, de azzal a szándékkal, hogy a programokon is megélje a találkozót. Egy mozgalmas napján vele tartottunk, hogy jobban megértsük, mennyi mindent tesznek az önkéntesek a találkozó hátterében, és azt is, honnan van ehhez elegendő motiváció. Képriport.

Pénteken kivételesen nem sokkal hét után szól az ébresztő, ezen a héten ez későnek számít, miközben az előző nap is hajnalban ért véget. Lázár ébredés után összepakol a sátorban, ahova lefekvésig valószínűleg nem is tér vissza, hogy aztán azonnal kezdődjön a munka. „Mindig hullámzó, mennyi feladat vár, mennyi előre nem látható dolog következik be. Az is lehet, hogy semmi sem történik – bár ilyen még nem nagyon fordult elő. Az viszont igen, hogy éjjel megkérdezik, nem megyünk-e fel a kilátóba napfelkeltét nézni és erre igent mondok. Ez például tegnap volt” – nevet a korai időpont ellenére is.

A vidámság leginkább annak szól, hogy kezdeti elhatározásához híven igyekszik a feladatok mellett is minél aktívabban részt venni az ÉlesztŐ programjain, lelki alkalmain és baráti beszélgetésein. „Csak így van értelme mindennek, amit teszünk. Az volt a célom, hogy önkéntesként is fel tudjak töltődni lelkileg, a kettő nem zárhatja ki egymást – de a csapatnak köszönhetően nem is zárja” – magyarázza. Ez a csapatmunka érezhető azon is, hogy reggeli közben már belefér az egyeztetés, a feladatok átbeszélése.

A délelőttök pillérei a főelőadások és a kiscsoportos beszélgetések, amelyeket Lázár sem hagy ki. Ilyenkor nincs semmi fontosabb annál, hogy mindenki elcsendesedjen és a központi témára figyeljen – amely ez alkalommal a „Célkeresztben”. „Mindig lesznek kisebb-nagyobb feladatok, de minden délelőtt itt szerettem volna lenni, hogy aztán ne érezzem úgy magam a kiscsoporton, mint aki egyáltalán nincs képben” – mondja.

Lázár nem először vállal önkéntes szolgálatot, mint mondja, „az önkéntesség a vérében van”. „Már azelőtt voltam fireszes programon önkéntes, hogy résztvevő lettem volna. A bátyám, Lukács járt az alkalmakra, így engem is ismertek, tudták például, hogy érdekel a videóvágás, ezért megkérdezték, hogy megvágnám-e egy olyan találkozó videós anyagát, amelyen nem is voltam ott” – emlékszik vissza. Ez volt az első kapcsolódási pont, amit aztán technikai feladatok, dicsőítés és egyéb elfoglaltságok követtek. Azóta már a Firesz – Duna Mente technikai munkacsoportjának vezetője és ellenőrző bizottsági tagja – ezért is szokott hozzá a sokrétű feladatokhoz.

Év közben informatikát tanul Brünnben, az alapképzést idén tavasszal fejezte be. Azonban még emellett is kivette részét a találkozó szervezéséből, segített helyszínt keresni, aztán a munkacsoportok megalakulását követte nyomon, majd kamatoztatta informatikai tudását: idén először készpénzmentes volt az ÉlesztŐ, a résztvevők az étkezőkártyákat használhatták a fizetésre is. „A vonalkódok segítségével juthat be az ebédlőbe mindenki, aki kért valamilyen formában főétkezést, illetve ugyanezzel tudnak fizetni a feltöltés után a Beülőben és a Shopban is. Ezt a rendszert segítettem programozni a bátyámnak” – mutatja be használat közben a rendszert.

Az idei feladatokra Édes János koordinátor felkérésére mondott igent, de a korábbi tapasztalatai miatt nem kellett sokat gondolkodnia. „Örültem a megszólításnak, mert tudtam, hogy jól tudok majd együtt dolgozni a vezetőkkel. Itt a helyszínen kicsit aggódtam, mit fogok majd csinálni, ha nem egy konkrét munkacsoport tagja vagyok, de mindig van mihez nyúlni – vagy egyeztetni a többiekkel, hogy náluk van-e valamilyen új információ” – magyarázza, majd valóban egyeztet Kiss Miklóssal, a Firesz elnökével.

„Valójában ez a hét 0-24 órás tűzoltás: ha az akadozó wifi megnehezíti a rendszereink működését, igyekszem a tulajdonos bácsival beszélni és a segítségét kérni; ha elfogy a toalettpapír, kerítek; és minden alkalommal ránézek az étkeztetésre is” – vázolja a feladatokat Lázár. Így történhet meg, hogy délután egyre a nem túl nagy távolságok ellenére is 4300 lépés felett jár, de ez egyáltalán nem zavarja: „Örülök, hogy vannak olyan dolgok, amelyekhez értek, amelyekben szükség van a szakértelmemre – hálás vagyok, hogy így egészíthetem ki a csapatot és hasznos tag tudok lenni. Az egyik legjobb előzetes feladat például a gyerekek esti meséjének előkészítése volt, ezt ketten vettük fel, aztán megvágtam, hogy a kicsik este, az áhítat alatt megnézhessék.”

„Sablonos választ tudok adni arra, miért jöttem önkénteskedni most is: szeretném továbbadni másoknak is, amit én kaptam a Firesztől. Szerintem ez mindenkire igaz, aki ebben a szervezetben önkéntes, itt megtapasztaltunk valami fontosat, amit úgy szeretnénk továbbadni, hogy minél többekhez elérjen” – foglalja össze a motivációját. Hozzáteszi: önkéntesekre egyébként is mindig szükség van, munka akad mindig. „Ezek azonban általában olyan feladatok, amelyeket örömmel végzek. Sőt, olyasmivel is próbálkozhatok, amit szeretnék jobban megtanulni – ilyen például a fotózás, amire egy-egy előadáson van is időm” – hangsúlyozza Lázár.

„Szeretem átlátni a nagy egészet, és ebben a feladatkörben ez nemcsak jogosultság, de feladat is. Úgy érzem, felhatalmazást kaptam, hogy »hajtsam« a többieket” – nevet ismét, de az igazság az, hogy egyáltalán nem él vissza a helyzetével. Sőt, Molnár Zsófival, a másik koordinátori jobbkézzel napközben azt is megbeszélik, hol és kinek tudnának segíteni, hogy minden a leggördülékenyebben menjen.

Nem telik el sok idő és Lázár már a keverőpultnál ül, hogy tanuljon és segítsen is. „A hangtechnika az, ahol itt mindig otthonra találok. Ez a terület nagyon érdekel az utóbbi időben, ezért igyekszem képezni magam. Most külön örülök, hogy tanulok hangtechnikusunktól, Mikos Tomitól, illetve legalább egy-egy program erejéig tehermentesíthetem” – magyarázza.

Mikor a hivatalos programok a végükhöz közelednek, Lázárra még vár néhány táblázat és a következő napi étkezési létszámok átnézése, de ezzel együtt is azt mondja, ez a nap kifejezetten laza volt. „Az ÉlesztŐ az önkénteseknek sokszor még a helyszínen is a szervezésről szól, és nehéz eljutni a programokra. Nagy ajándék, hogy idén vannak olyan időszakok, amikor egyszerűen csak jelen vagyok – akár a barátokkal, akár a lelki alkalmakon” – fogalmaz.

Egy hosszú nap és egy még hosszabb hét vége felé ezért is érzi úgy, hogy sikerül feltöltődnie. „A ganajtúró bogár szerdán elhangzott esete fogott meg legjobban: gyakran olyan dolgok terhét cipeljük, amelyek nem a leglényegesebbek. Az a fajta feltekintés, amelyre Bolyki László előadó hívott, párhuzamba állítható azzal, hogy szerettem volna szolgálni és adni, mindamellett megállni és lelkileg is elmélyülni az idei táborban. Megerősítő volt ezt hallani és hálás vagyok, hogy jutott időm a felnézésre.”

Farkas Zsuzsanna
fotó: Szarvas László

A cikk először a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház oldalán jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.