„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatra visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7,13–14)
Egy pár hónappal ezelőtt egy számomra kedves emberrel a családról és az emberi kapcsolatokról beszélgettem. Ahogy egyre jobban belemerültünk a témába, a beszélgetés egy pontján előjött egy vers, Faludy György: Régtől sejtettem ezt című költeménye, ami azóta többször is eszembe jutott, mivel egyre aktuálisabbnak érzem a mondanivalóját. Hadd idézzem egy pár sorát:
Régtől sejtettem ezt és folyton féltem,
hogy más is rájön: nyakunkon a kés;
mert ha igaz és nincs Isten az égben,
úgy erkölcs sincs, sem igazságtevés,
se jó, se rossz, se út, se cél, se rendszer,
csak káosz, ahol minden egyremegy…
… Kihúzták a festő alól a létrát:
kapaszkodjék, mester, a pemzlibe.
Jézus lefesti számunkra ebben a két igeversbe, hogy csak két út létezik, valaki az egyiken jár, valaki a másikon, de harmadik út nincs. Ez mind szép és jó, van választási lehetőségünk, de valójában mi a különbség a két út között, azon kívül, hogy az egyik keskenyebb a másik pedig nem. A keskeny útra lépés, lemondásokkal jár. Itt csak szépen, egy vonalban lehet lépkedni, viszont a széles útra bármit vihet magával az ember, van elég hely, elfér. Ezen az úton bárhogyan lehet járni, közlekedni. Szlalomozva, ugrálva, ha úgy tetszik, akár végig is lehet bukfencezni rajta. Ott nincs törvény, nincsenek szabályok, az emberek nincsenek tekintettel egymásra, csakis a saját boldogulásukat, érdekeiket tartják szem előtt. Ezen az úton, ahogyan Faludy is fogalmaz káosz van. Azok az emberek akik erre az útra léptek, kizárták az életükből Istent, és csak a földi boldogságukra, vágyaik kielégítésére törekszenek. Itt nincs erkölcs, igazságtevés, se jó, se rossz, se út, se cél… Ha bármelyik közösségi médiás platformot csapod fel, minden második hír, poszt a progresszív gondolkodást hirdeti, hogy hagyjuk el a korlátainkat, fogadjunk el minden devianciát, mindenki az, és olyan amilyennek csak képzeli magát. De el kell, keserítselek, hogy ez pontosan az a káosz, amire NEMet kell mondanunk keresztyénként, Jézust követőként, ahhoz, hogy átférjünk azon a szoros kapun, ami az életre visz, mivel a széles úton lehet, hogy többen járnak, lehet, hogy kirekesztenek, megbélyegeznek azért, mert te éppen nem azt gondolod, amit a többség elvár tőled, de ilyenkor jusson eszedbe, hogy a széles út kizárta Istent, és ezért, annak az útnak a végén a kárhozat van, az istenhiány miatti szenvedés.
Imádkozzunk a 138. Zsoltár szavaival:
Magasztallak, Uram, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél. Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait. Énekelni fognak az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége. Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait! Ámen
Görög László
Fotó: Kis Lázár Bence