Előkészítő hétvégén vettek részt az ÉlesztŐ önkéntesei
Hosszú hónapok online megbeszélései után az idei ÉlesztŐ stábja végre személyesen is találkozhatott az augusztusi rendezvénynek otthont adó Várhosszúréten. Néhány stábtagot arról kérdeztünk, milyen volt a régen várt személyes találkozás és miért vállaltak szolgálatot a találkozó szervezésében.
Horváth Veronika, a regisztrációs munkacsoport vezetője
Nagyon szerettem volna a szervezési folyamat aktív részesévé válni, látni, miként áll össze a sok apró részletből a nagy egész. Szeretném megtapasztalni, milyen lesz a végeredmény, átélni, hogy a kételyek és a bizonytalanságok ellenére, hogyan lesz végre ÉlesztŐ – illetve szeretném ehhez hozzátenni a saját tudásomat. Jó lenne, ha az ide érkező fiatalok maradandó élményekkel gazdagodnának. A hétvége beszélgetései alkalmával rájöttünk, mi tisztázatlan még, hol kapcsolódnak egymáshoz a területeink, ezeket nem láttuk át online teljesen, új lendületet adott. A sok online alkalom után személyesen találkozni egyszerre volt csodálatos és furcsa: másfél éve még ez volt a természetes, most pedig már önmagában is örültünk a viszontlátásnak. Jó érzés ugyanakkor, hogy hálát tudunk adni ezért a folyamatért, olyan dolgokért, amelyeket sokáig természetesnek vettünk.
Feke Levente, főkoordinátor-helyettes
Nagyon nagy élmény volt végre itt lenni, a szervezés kezdetétől csak online tudtuk tartani a kapcsolatot, nehezebb volt úgy. Ebben a két napban azt vettem észre, hogy mindig ellenőriznem kellett a napirendi pontokat, a telefonomról figyelni, mi következik, mert állandóan belemerültem a beszélgetésekbe és a viszontlátás örömébe. De ennek már itt volt az ideje, szükségünk volt erre az alkalomra, élőben is látni az ismerős arcokat, nem csak egy képernyőn keresztül. Most igazán éreztük, mennyire hiányzott a személyesség. Az ÉlesztŐ-t egyébként sem egyszerű táborként fogtam fel, hanem egy olyan, családias közegként, hogy keresztény közösségben lehetek és Isten jelenlétében együtt tudunk dicsőíteni, imádkozni, hálát adni – megélni hitünket. Szeretek tervezni, időpontokat betartani, rendszerbe gondolkozni, hálás vagyok, hogy ezt önkéntesként itt kamatoztathatom, aztán pedig még jobb lesz látni a munka eredményét és a tábort.
Molnár Zsófi, a kommunikációs munkacsoport vezetője
Nagyon pozitív volt az egész stábhétvége, ahogy már előttem is elmondták, hiányoztunk egymásnak, szükség volt erre a személyes alkalomra. Sokat jelentett, hogy végre összemosolyoghattunk, ez igazán feltöltő volt. Nemcsak megbeszéltük a feladatokat és a határidőket, ahogy az online találkozókon, hanem kötetlenül is együtt lehettünk. Ha visszagondolok, azért vállaltam el a szolgálatot, mert felkértek, de nem gondolkoztam sokat, hogy igent mondjak-e, természetes volt: számomra hatalmas ajándék Isten kegyelme, ezt szeretném másokkal is megismertetni, ezen a nyáron többek között az itteni szolgálatomon keresztül.
Böszörményi Tamás, a program munkacsoport vezetője
Ez a hétvége számomra rendkívül hasznos volt, de kicsit ijesztő is, mert éreztem a gyomromban a pillangókat. Olyan ez, mint egy tini szerelem: várod és akarod a másikat, de azért izgulsz is, hogy ne bénázz majd a randin. Rengeteg a feladat és elvarrásra váró száll, el lehet rontani sok mindent, ennek ellenére izgatottan várom, hogy az Isten hogyan áldja majd meg ezt az „Élesztős tinirandit”, aminek ez egyedüli célja, hogy szeressük őt és egymást. Kiss Miki főkoordinátor fogalmazta meg a lényeget: amikor csak a jelen helyzetet nézünk, azt látjuk, mit kell még elvégeznünk, de fontos előre és felfelé is tekintenünk, mert akkor fog igazán tisztulni és kristályosodni a kép. Igyekszem tehát én magam is előre tekinteni és a lényegre fókuszálni. Ebben a két napban a jól eltalált fókuszon volt a hangsúly: meghatároztuk, mi vár még ránk, ki mit érez erősségének és mihez kapott ajándékokat az Úrtól. És persze végre megismerkedtem azokkal is, akikkel eddig csak online találkoztam – nagyon jó csapatot hozott össze a Szentlélek. Az ÉlesztŐ fontos számomra, a programfelelősség pedig úgy érzem, illik hozzám – bár most próbálom ki magamat először benne. A videózásban korábban megtanultam, mennyire fontos az utómunka. Nem elég csupán a jó felvétel, azt vágni, szerkeszteni, effektezni kell, mindez alá pedig meg kell találni a megfelelő atmoszférát teremtő zenét. A kísérő programok szerintem valahogy így működnek: a legfontosabb a téma és az átadni kívánt üzenet, de a délutáni programok teszik igazán színessé tábor, teremtenek hangulatot és egyedi légkört. Mi minden erőnkkel és imádságunkkal ezen leszünk, gyertek és „teszteljétek” le!