Felfoghatatlan kegyelem
„Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. Ezt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! Péter kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Amikor kimentek rajta, végighaladtak egy utcán, azután hirtelen eltűnt mellőle az angyal. Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt. Amikor ezt felismerte, elment Mária házához, aki a Márknak is nevezett János anyja volt. Itt sokan voltak együtt és imádkoztak. Amikor megzörgette az ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja, ki az. Megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok azt mondták: Elment az eszed! Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: Az ő angyala az! Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, majd így szólt: Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek! Azután kiment, és más helyre távozott. Amikor megvirradt, nagy riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Azután lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott” (ApCsel 12,6–19)
Kedves Barátaim! Remélem mindenki jól van, bírjátok a strapát és sok örömötök van a mai napon. Különleges időket élünk, nemcsak a járvány miatt, hanem azért is, mert Isten a nehézségek által kíván szólni hozzánk. A mai napon Az Apostolok cselekedetei tizenkettedik fejezetét olvastam a hatodik versétől a tizenkilencedik verséig. Arról olvasunk, hogy az első keresztényeknek nagyon sok üldöztetésben volt részük, de bátran és örömmel viselték a gyalázatot Jézusért. Péter börtönbe kerül, helyzete kilátástalan. A börtön falai és az őrök lehetetlenné teszik a menekülést. Van egy közösség, amely buzgón imádkozik érte, hogy Isten szabadítsa ki. És Isten jön, cselekszik. Megtörténik a csoda! Lássuk meg, felfoghatatlan kegyelem az, hogy itt és most, békében olvashatjuk és hirdethetjük Isten Igéjét! Tegyük ezt bátran, Isten erejével és a Szent Lélek által. Áldás Rátok!
Tankó Gábor
Fotó: Cseh Lajos