A szolgálat alapja
„Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. Ezek nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.” (ApCsel 28,8–10)
Már hetekkel ezelőtt megkezdtük az Apostolok cselekedeteiről írott könyvnek az olvasását és magyarázását. Bevallom őszintén, hogy számomra meghatározó könyvvé vált az évek során. Bár Apostolok cselekedeteinek hívjuk ezt a könyvet, de jól tudjuk, hogy nem az apostolok cselekednek itt, hanem maga az Úr Jézus Krisztus. És ez logikus, hiszen maga Jézus mondta az övéinek: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,5)
Pál ezt nagyon jól tudja, éppen ezért közli a korinthusi gyülekezettel: „Nem tudok másról beszélni, csak Jézus Krisztusról, róla is mint megfeszítettről.” Tehát nem az ács fiáról, nem a Betlehemben született kisgyermekről, hanem az érettünk is meghalt és megfeszített Krisztusról, aki feltámadásával megváltott minket. Az apostol nem csak szavaival hirdeti ezt, hanem tetteivel is. Ezért is voltak a bizonyságtételei olyan hitelesek, és azok máig is.
A mai rövid történetünkben is azt látjuk, hogy az apostol hit által szolgál és ezeknek a szolgálatainak megvannak a gyümölcsei is.
Éppen ezért három üzenetet szeretnék a testvérek szívére helyezni, melyet én megértettem a mai történetből:
- A segítség felülről jön: Pál mielőtt nekilát a gyógyításnak, imádkozik. Ezzel nem csak azt jelzi a többieknek, hogy kihez tartozik, hanem azt is, hogy a segítséget felülről várja. Pál függetlenül attól imádkozik, hogy lesz-e siker, vagy sem. Nem tudja, de hisz benne. Jézus az evangéliumokban erre szokta azt mondani: „A hited megtartott téged.”
- Kitartónak kell lenni: A szolgálatoknak soha nincs vége. Miután Publiusz apja meggyógyult, rohamosan jött a többi beteg Pál után, hogy ezt a „csodát” rajtuk is végezze el. Pál megtehette volna, hogy a betegeket elküldi, vagy csak holnap fogadja őket (mint ahogyan ez ma is szokás), de a szolgálatokban nem létezik olyan, hogy „holnap”. Ezért is mondja Jézus, hogy „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.” Vagyis legyetek mindig készek.
- „Türelem rózsát terem”: A kitartó szolgálat meghozza a maga gyümölcseit. Pálékat nagyon megbecsülték a szolgálataik miatt. Sikerélményük lehetett, a siker pedig mindig örömöt okoz, de vigyázni kell, mert, ahogy a siker, úgy az öröm is kegyelem. Pál jól tudta, hogy mindene, ami van, az kegyelem. Ezért is mondja: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor 1,31)
+1, Az emlékek őriznek: Gyakran fel szoktam tenni magamnak azt a kérdést, hogy az emberek hogyan fognak rám emlékezni. Mert pl. Keresztelő János szüleiről, Zakariásról és Erzsébetről a Lukács 1-ben ezt olvassuk: „Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.” Ezt nem ők mondták magukról, hanem így emlékeztek róluk. Valahogy így maradhattak meg Pálék a Máltaiak emlékeikben. Mint akik imádkoztak, gyógyítottak és szolgáltak az Úrnak. De jó lenne, ha majd rólunk is így emlékeznének meg.
Ezért is kívánom Isten áldását a szolgálatainkra, hogy legyünk benne kitartóak és állhatatosak. És ne felejtsük el, hogy a siker Istentől van: „Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” (Jn 15,5) Ámen!
Ima – ének: 25. zsoltár
1. Szívemet hozzád emelem
És benned bízom, Uram. :/:
És meg nem szégyenítetem,
Nem nevet senki rajtam.
Mert szégyent nem vallanak,
Akik hozzád esedeznek,
Azok pironkodjanak,
Akik hitetlenül élnek.
2. Útaid, Uram, mutasd meg,
Hogy el ne tévelyedjem, :/:
Te ösvényidre taníts meg,
Miken intézd menésem.
És vezérelj engemet
A te szent igaz Ígédben;
Oltalmazd életemet,
Mert benned bízom, Úr Isten.
6. Aki az Úr Istent féli
És tiszteli szívében, :/:
Azt ő nagy híven vezérli
Igaz ösvényeiben.
Nagy békességben annak
Minden jó bőven adatik,
És ő maradékinak
Gazdag örökség hagyatik. Ámen!
Tóth Krisztián
Fotó: Gál Annamária