Új kezdet
„…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)
Kedves Olvasóm!
Bizonyára ismerős az a rossz érzés, amikor elrontasz valamit. Az ilyen helyzetekre sokáig emlékszik az ember, és van, hogy ezek a szituációk akár még ma is az eszedbe jutnak. Ilyenkor olyan, mintha megállt volna az idő, mintha mindez csak tegnap történt volna?
Igen, sokszor hajlamos az ember a múlton rágódni, és nem tud a jövő felé nézni, és van, hogy ezért nem tud a jelenben sem élni.
Gyakran bánkódhatunk a múlt miatt, ha elrontottunk, vagy épp elmulasztottunk valamit. Talán megsértettünk olyan embereket, akiktől már később nem tudtunk bocsánatot kérni, vagy épp mi vagyunk a sértett felek, azok, akiktől nem kértek bocsánatot.
Lehet, hogy mind a két helyzet ismerős a számodra, és sokáig éltél ezzel a teherrel, a meg nem bocsájtás terhével. Sajnos sokszor így vagyunk ezzel, mi is keresztyének, annak ellenére, hogy az úri imádság szavait számtalanszor elismételtük már, amely azt mondja, hogy amiképpen mi megbocsájtunk egymásnak, úgy bocsásson meg nekünk is az Isten.
Mégis, mintha megtenni mindezt olyan sokszor nehezebb lenni, mint csupán mondani. Nagyon szomorú, de nagyon gyakori, hogy épp a harag az, ami múltbéli emberekhez köt minket, pedig milyen jó lenne, ha a szeretet, a közös örömök adnának okot a boldog visszaemlékezésre.
Persze mindannyiunknak vannak foltjaink a múltunkban, egyes helyzetekben olyan reakcióink, olyan emlékeink, amelyekre nem szívesen gondolunk vissza. Ez nem is baj, hisz ez az élő bizonyítéka, hogy Isten kegyelmére szorulunk, hogy nem vagyunk tökéletesek és csak ő az, aki tökéletes, ő az, aki változást tud bennünk indítani, és új irányba terelni.
A felolvasott szakaszban Pál apostol is visszaemlékezett arra az útra, amit eddigi élete során megtett. Tisztán emlékszik arra az énjére is, amit még bár tudatlanul, de Isten ellenségeként, Isten nélkül élt, bűnben élt.
Ugyanakkor egy teljesen más jövőt is lát maga előtt, amelyben élő reménysége van.
MERT tehát visszaemlékezni a küzdelmeire, a kudarcaira és hálás volt az Istennek a rossz és a jó emlékeiért egyaránt. A bukásaiért is hálás, mert habár Isten megengedte, hogy elbukjon, de ezáltal formálta, és végül mindezt a javára fordította.
Pál apostol számára ez jó tanulópénz volt. Hányszor vagyunk mi is úgy, mint Pál volt, hogy magunk akarjuk eldönteni, mi az Isten szerint való jó vagy épp rossz, amit később már bánkódva átértékelünk. Vajon mi valósul meg a mi életünkben abból az irányváltásból, amit Pál tapasztalt?
Pál Nem lefelé néz, nem arra, amit vétett, hanem felfelé, arra az Úrra, aki kimentette őt, szeretettel elfogadta, és akinek szabadításáért hálából szolgál.
Rájött arra, hogy csak az az igazi-szabad élet, amit az Istennek rendel alá, minden más hiábavaló és mulandó. Ez az egyedüli útja az életnek, az új életnek, mert Isten teljesen újat készített mindannyiunknak, Ő a második esélyek Istene, és Ő új reménységet kínál, életünk bármely szakaszába legyünk is, bármilyen is volt a múltunk vagy épp a jelenünk. Számára nincs olyan elveszett élet, amin Ő ne tudna segíteni.
Fogadjuk el ezt az ajándékot, és induljunk el már ma az Ő mennyei útján. Adjuk át Istennek minden bánatunkat, megkötözöttségünket, félelmünket és engedjük, hogy Ő megújítsa a mi szívünket, életünket és ma teljesen újat kezdhessen Velünk és Veled is, hogy vezethessen azon az úton, amelyet ő tervezett számunkra és számodra!
Ima
Drága Urunk, Teremtő Édesatyánk! Köszönjük, hogy neked gondod van ránk, köszönjük, hogy Te ma is gyógyítasz igéd által és be kell ismernünk, hogy még mindig nagyon sok régi sebünk van. Olyan sokszor nehezen tudunk csak előre tekinteni, és gyakran a múlton kesergünk. Kérünk, hadd tudjuk valóban letenni ezt Teeléd, hisz csak Te tudsz gyógyulást adni nekünk. Kérünk add, hogy így tegyük le a jelenünk és jövőnk terheit is a Te kezedbe, hogy megtapasztaljuk azt a Szabadságot, amelyet Egyedül Te kínálsz! Ámen.
Ének: Hebron Workship – Krisztus elég nekem
https://www.youtube.com/watch?v=pwf0TVZWyuA
Hornyák Enikő
Fotó: Loksa Melinda