Szeretem, amikor a hétköznapi dolgokban, történésekben tapasztalom meg Isten tulajdonságait.
Múlt hónap végén kellett leadnunk az adóbevallást. Ezt a könyvelőnk készíti elő, ezért sok dolgom nincs vele, csak kinyomtatni, aláírattatni – ami némi logisztikát igényel, és bevinni az adóhivatalba, és mivel csak ennyi a teendőm, valahogy meg is feledkeztem róla.
Aztán, a leadási határidő előtt pár nappal jön az e-mail a könyvelőnktől az elkészült papírokkal. Amolyan hidegzuhanyként ért, „te jó ég! Én erről totááál megfeledkeztem!”
És milyen jó, hogy pont akkor jött az e-mail! Ugyanis aznap János – akinek alá kellett írnia – épp bent volt az irodában, és már csak egy rövid időre tudott maradni. Úgyhogy gyorsan kinyomtattam, kitöltöttük, amit ki kell, aláírás, pecsét és még időben sikerült leadni mindent.
Ebben az egészben az fogott meg leginkább, hogy annak ellenére, hogy én még egy gondolat erejéig se foglalkoztam a „témával”, Isten rajta volt az „ügyön”. Sőt! Nemcsak rajta volt, hanem még az időzítést is ilyen elegánsan oldotta meg! És mindeközben, amíg a háttérben zajlottak a dolgok, én teljes nyugalommal tudtam az éppen aktuális dolgaimmal foglalkozni. Nem aggodalmaskodtam, nem agyaltam ki x verziót arra, hogy kinek mikor kell szólni, hogy minden flottul menjen, nem írtam x mennyiségű e-mailt.
Nagyon jó így belefeledkezni Isten munkásságába és időzítésébe.
Hmmm… azt hiszem nem ártana több mindent – főleg, amit nem nagyon tudok befolyásolni – ilyen teljes békességgel és bizalommal átadni Neki. 🙂
Gyurcsis Júlia
Fotó: Kis Lázár Bence