Mostanában, ahogy a Mózes harmadik könyvét olvassuk, azon gondolkodtam, hogy össze kéne számolnom, mennyi időt tölthettek el a zsidók Istennel, mennyi ideig foroghatott Ő körülötte az életük.
Na, nem kezdtem neki… nem számoltam össze, de gyanítom, hogy azért többet, mint én.
Úgy tűnik így pár ezer év távlatából, hogy sokkal inkább a hétköznapok része volt az istenfélelem (a szó nemes értelmében), mint a mai világban.
Persze, át tud ez billenni egy szokássá, rutinná, de mégis… megragadott engem az, amennyire Isten a közösségünkre vágyik, a jelenlétünkre, arra hogy mi magunk tudatosan jelen legyünk.
Mindeközben megtanít arra, hogyan éljünk azzal a szabadsággal, amit Tőle kaptunk, hogy hogyan éljünk teljes életet – akár épp a megszabott rendelkezéseknek köszönhetően.
Jó, sőt, nagyon jó, amikor Körülötte forog a világ/a világom.
Gyurcsis Júlia
Fotó: Kis Lázár Bence