„És monda: Uram! Én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém (még) ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.” /1Móz 24, 12-14/
Volt, hogy már kételkedtél valamiben? Abban, hogy az amit kaptál „elsőre” nem biztos, hogy jó és meg akartál ismerkedni a többi eshetőséggel is?
Velem már számtalanszor előfordult, szeretek mérlegelni a lehetőségek közt, aztán meg persze nehezen döntök.
Hadd mondjak most el egy történetet, amit a múlthéten olvastam. Azt a történetet, mikor Ábrahám feleséget kerestet fiának, Izsáknak a szolgálójával. Ábrahám szeretné, ha a menye az ő földjéről való lenne, viszont félti a fiát elküldeni feleségért, attól tart, hogy az nem térne vissza, ezért küld egy közbenjárót, a szolgát. Ábrahám a szolgát meg is esketi, hogy a megfelelő lány nélkül nem térhet vissza.
A fent olvasható 1Móz 24, 12-14 igerész a szolga gondolatai, amik az úton játszódtak le benne, (kérlek olvasd el még egyszer…köszi 🙂 ). Ebben a részben világosan megmondja Istennek, hogy mit szeretne, hogy ez és ez történjék, erről és erről ismerje meg a „nagy Ő-t”.
Úgy is történik, ahogy azt a szolga kéri. Az első lány, aki a kúthoz ér ad a szolgának vizet, sőt azt mondja, megitatom még a tevéidet is.
Mikor ezt az igerészt olvastam nem azon lepődtem meg, hogy elküldte a megfelelő lányt – mert tudtam, hogy Isten úgyis küld majd valakit, hanem ami ezután történt, azon maradt nyitva a szám – a szolga magával viszi a lányt Izsáknak. Az első lányt, aki megkínálja a korsójából, akivel legelőször találkozik. Az elsőt.
Én sosem tudok elsőre dönteni és nehezemre esik néha elfogadni azokat a dolgokat, amik elsőre jönnek. Megpróbálom összehasonlítani mi lenne a jobb.
Harry Potter vagy Gyűrűk ura? Önkéntes vagy brigád? Szoknya vagy nadrág? DC vagy Marvel? Gumicukor vagy gumicukor? (mert van amiben könnyű dönteni).
Ha valami olyan történik, ami elsőre nem tetszik, akkor megpróbálok lehetőleg nem „bemorcizni” és magamba zuhanni…de ezzel nem mondok valami nagy életbölcsességet, merthogy szerintem sokan vagyunk így…
Számomra azért még mindig bűvös ez az első dolog. Olyan szavak kapcsolódnak hozzá a fejemben, mint: pozitívum, tapasztalat, rossz, várakozás, csalódás, kérdések… és egy mondat, amit korábban valaki nekem szánt: „…az, hogy ez a dolog az eszedbe jutott, az szerintem nem véletlen.” aztán valami olyasmit tett még hozzá, hogy: „…ne add fel, próbáld meg.”
Én saját magam is furcsának tartom, hogy ez az idézet jutott most eszembe írás közben, de tudom, hogy valahogy összefügg a dolog az „elsővel”.
– Hosszú és unalmas lenne most romantikusan elmerengenem azon, hogy mikor és miért mondta ezt valaki nekem, mert szerintem e nélkül is elmondható a lényeges összefüggés. –
Sokszor félünk az első dogoktól, az ismeretlentől, de hogy nem kéne, mert ezek nem hiába jelennek meg az életünkben és a gondolatainkban. Ha egyszer valami megfogalmazódik benned, az a te részed és a magad módján tudod azt megoldani, átélni. „Amit te találsz ki vagy mondasz az rossz nem lehet, mert az a te véleményed”. Az te vagy. Ezt pedig egy másik emberke mondta nekem és szerintem van valami.
Nem biztos, hogy másra kéne hallgatnunk, aki le akar minket beszélni erről és magunkra, ha félünk megvalósítani azt, amit elképzeltük.
De ez már egy másik történet, egy másik manna-téma, amit talán holnap az ÉlesztŐn folytatunk élőben vagy majd máskor, mondjuk holnapután vagy azután vagy két év múlva az első mannába. 🙂
Noémi
Fotó: Fekete Vince