„Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! ” (1Kir 19,7b)
Teljes textus: 1Kir 19,1-8
Az Ószövetség, vagy talán az egész Biblia egyik legdrámaibb jelenete után vagyunk: Illés az Úr hatalmával megszégyeníti, majd lemészárolja Izrael Baal-papjait. Azonban népe tévelygése továbbra sem ér véget: halálos fenyegetést kap az uralkodó zsarnoki feleségétől. Már eldobná életét is, és kéri Istent, hogy vegye el lelkét, de álmot lát, felébred, eszik és iszik, és elindul újra szolgálata felé. Szívében még ott van a bánat és félelem Izrael hűtlensége és saját üldöztetése miatt, de már érti és érzi, hogy neki még kötelessége van, őt még Isten használni szeretné.
Ráébredni arra, hogy mi az Úr következő célja velem, sokszor igen nehéz számomra. Látva azt, hogy mint ahogy Illés is fogalmaz, „nem vagyok jobb atyáimnál”, és kudarcot kudarcra halmozok, elbizonytalanodom, hogy vajon Isten mire tud még használni egy olyan valakit, mint én, és hogy vajon tényleg az Ő útjain járok-e.
Itt lép közbe Isten: amikor már szunnyadoznánk, azt mondja: Ébredj! Felráz, és megteríti asztalunkat vízzel és forró kövön sült lángossal.
Mindig keressük ezt a két dolgot: az imádság hűsítő vizét és az ige tápláló forró kövön sült lángosát, mert csak ezekkel tudjuk megjárni az „erőnk fölött való utat”. Kérjük el ezekben Istentől azt, ahol hibáink, kudarcaink, gyarlóságaink ellenére is tud és szeretne minket használni.
Gáspár András