„Mikor vizen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ézs 43,2)
Teljes textus: Ézs 43,1–2
Bizonyára mindannyiunknak megvan az az életérzés, amikor a víz felszínén egy felfújható nyugágyon gondtalanul ringatózunk/lebegünk. Csak úgy vagyunk, gondolatoktól és gondoktól mentesen, élvezve a víz ringását és csobogását. Valahogy így képzelem – és tapasztalom is sokszor –, amikor Isten tenyerén ringatózok. Sajnos ezek az állapotok nem tartanak sokáig. Általában jön valami „szél” vagy „vihar”, ami megzavarja az idilli hangulatot, és borulni látszik minden. Nálam ez főként akkor van, amikor engedem a külső körülményeket, érzelmeket, negatív gondolatokat elhatalmasodni. Ilyenkor hajlamos vagyok átvenni az irányítást is, azaz minél hamarabb meg akarom menteni saját magam. Pedig Isten olyankor is ott van velem a viharban és csak annyit kér, bízzam rá az életemet, úgy, ahogy az egyik énekünkben is énekeljük:
„Segíts hallanom a hangod a viharban!
Mert Te hű vagy, soha el nem hagysz, Rád bízhatom az életem.”
Mennyivel könnyebb is lenne így az életünk?!
Saláta Nikoleta