„És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.” (Mt 19,29)
Felemelő és egyben ijesztő is tud lenni „csak” Istenre utalva élni.
Több mint 10 éve elhagytam az állásomat, otthonomat, a baráti körömet, a házi csoportot – ami számomra a lelki megerősödés, megtartó közösség helye volt –, hogy főállásban szolgálhassak a Firesz – Duna Mentében.
Akkor még nem is tudatosult bennem, hogy mibe hív az Úr minket, az akkori vezetőséget, és hogy milyen távlatokban gondolkodik Ő, akinek a neve többek között Jahve Jire (= ‘az Úr gondoskodik’). Merthogy nekünk csak halvány elképzelésünk volt, hogy honnan fogjuk megteremteni az anyagi forrásokat. Az évek során voltak mélyrepülések, de az Úr hihetetlen módon mindig gondoskodott az anyagi háttérről. Újra és újra megbizonyosodok arról, hogy alapjában véve Ő az én munkáltatóm, és Ő az, aki gondoskodik mind a munkáról, mind a fizetésemről, sőt még az extrákról is! Számtalanszor megélem, hogy ruhát, cipőt – nem is akármilyet! – kapok. Lehetőséget és anyagi hátteret téli, nyári kirándulásokra.
A legnehezebb számomra mégis a kapcsolatok hiánya volt. Mérhetetlenül hiányoztak az „embereim”, a pezsgő élet. De az Úr itt is remekelt! Idővel a hátrahagyottak mellé (mert azért a kapcsolataim nem szakadtak meg) egy új megtartó közösséget, barátokat, házi csoportot is adott nekem. És az élet is felpezsdült Komárom cityben.
Isten hűséges. Hűséges a szavához. Bátran lépj ki a vízre, ha Ő hív! Megéri! Csodálatos megtapasztalásokban lesz részed.
Gyurcsis Júlia