#17 Ne csak nézz, láss

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik teljes szívvel az övéi.” (2Krón 16,9a)

Ember voltunkból fakad az, hogy akarjuk, vegyenek észre minket. Csecsemőként még csak bömbölni tudtunk ezért. Mire nagyobbak lettünk, ez már máshogy is ment. Rikító színűre festjük a hajunkat, csak hogy feltűnjünk másoknak. Direkt bunkók leszünk, csak ne legyünk láthatatlanok. Sok pénzt fizetünk azért, hogy egy márkajelzést reklámozzunk a cuccainkon, csak vegyenek már észre bennünket. Állandó szabályszegők leszünk, csak ne nézzenek át rajtunk… Kimondatlanul is az a legmélyebb vágyunk, hogy látszódjunk. Vegyenek már észre engem is! Illetve olyannak lássanak, amilyen vagyok! Egy érzékeny lélek eltöpreng ezen…

Számítok én egyáltalán? Lát engem úgy IGAZÁN valaki? Vagy észre sem vesznek?

Hiába nem vagy már gyermek, talán még mindig küzdesz a vággyal, hogy a körülötted élők feléd forduljanak és a „szemedbe nézzenek”. Néha úgy érezhetjük, hogy Isten tekintetét is magunkra kell vonzanunk. Könnyen meginog önbecsülésünk, ha azt látjuk, senki nem vesz észre, nem figyel ránk, vagy ha összehasonlítjuk a magunk szürke életét mások csillogó világával. Látom, milyen kiemelt figyelmet kapna barátom, ismerősöm, aki egy menő cégnél dolgozik, vagy a tévében szerepelt.           

Törékeny szívünket néha össze tudja zúzni az a hamis gondolat, miszerint értékünket az adja, amit elértünk, és nem Isten, aki teremtett, és szenvedélyesen szeret minket. Ismered ezt az állapotot?

Isten felé fordított szív sosem marad észrevétlen.

Ő lát téged ott, ahol éppen vagy, akkor is, ha senki más nem vesz észre. Keresi az olyan szíveket, mint a tiéd! A szív, amely szereti az Urat, és átadja magát Neki, nem marad előtte észrevétlen. A nehéz időkben, vagy amikor nagyon magányos vagyok, nem kell szerepelnem, föl-le ugrálnom, hogy Isten észrevegyen. Ő az, aki mindig nyúl felém, készen arra, hogy tenyerébe vegye arcomat, hozzám hajoljon, és ezt suttogja: „Nézz a szemembe, gyermekem. Az én szemembe nézz.” 

Ebben a szoros együttlétben, amikor szelíd szeme találkozik fáradt tekintetünkkel, meghallhatjuk biztatását: „Látlak, drágaságom. Látlak.”

Böszörményi Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.