„Dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,47)
Teljes textus: ApCsel 2,42–47
Mindjárt az elején egy találós kérdéssel kezdem: ha egy ló 3 tonnás szekeret tud elhúzni, mennyit képes elhúzni 3 ló?
Mielőtt megválaszolnám ezt a kérdést, elmélkedjünk az igerészünk felett. Azt írja az ige: mindenük közös volt. Milyen szép a magyar nyelvünk, hiszen ebből képezi a „közösség” szót. Ez az igerész az első gyülekezet közösségéről szól, arról ad hírt, hogy osztozni tudtak egymással. Egymás örömében, bánatában, vagyonában. Egységet alkottak. Nemrégiben szokásos nyári tinitáborunkat zártuk. Csodálatos volt látni, ahogy a hét folyamán a táborozók összeértek egy egész csapattá. Kezdetben gátlásosak voltunk, de a végére teljesen közösséggé formálódtunk. Osztozni tudtunk örömben és bánatban. Egymás terhét hordozhattuk. Osztozni tudtunk a tényen, hogy „Krisztus győztesekké tett minket“.
Gondolkozzunk el azon, hogy mi hogyan vagyunk jelen kapcsolatainkban és a közösségeinkben. Mi akadályoz engem abban, hogy megosszam magam másokkal? Hogyan lehetnék a közösségemben aktívabb? Mit tehetek azért, hogy a közösségem olyan legyen, mint az első gyülekezeté volt?
Azok számára, akik úgy gondolkodnak, hogy a közösségnek sok értelme nincs, elárulom: nagyon is sok értelme van. A közösségnek megtartó, hitben megtartó ereje van! Akkora ereje van, hogy közösségben sokkal többre vagyunk képesek, mint egyedül. Egy ilyen közösség megvalósításához viszont szükségünk van Istenre. Szükségünk van Rá, nélküle képtelenek lennénk igazi közösséget alkotni. Ehhez kapcsolódik az elején feltett találós kérdés is: 3 ló minimum 10-12 tonnás szekeret tud elhúzni. Együtt, közösen sokkal többre képesek.
Cseh Lajos