„Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.” (Jób 42,2)
Teljes textus: Jób 42,2–3
Egyik este unalmamban lekuporodtam a televízió elé. Felkerestem az egyik sportot közvetítő csatornát, hogy visszanézzem az aznapi olimpiai versenyek ismétlését. Éppen ekkor a gátfutás döntőjét adták. A versenyzők rendezetten álltak a rajtvonalhoz. A startot jelző hang után a versenyzők teljes erejüket beleadva próbálták teljesíteni az akadályokkal megtűzdelt távot. Az egyik futó megakadt egy gátban, és a gravitáció törvényeit betartva érkezett a földre.
Amikor jól mennek a dolgaink, akkor könnyű magunkat dicsérni. Azt hangoztatjuk, hogy mindezt a saját erőnkből vittük véghez, de amikor keresztyénként megbotlunk egy akadályban, ami a földre kényszerít bennünket, csak akkor vesszük észre azt, hogy valaki van mellettünk, és ez a valaki az Isten.
Minden nehéz pillanat olyan, mintha megbotlanánk egy gátban, miután a földre érkezünk. A földtől mélyebben már nem lehetünk, éppen ezért ez egy jó kiindulópont arra, hogy az Isten segítségével dobbantsunk, hogy újra talpra álljunk.
Jób mindent elveszített: gyermekei súlyos balesetet szenvedtek, és egészsége is elhagyta. Ennél lejjebb már nem kerülhetett. Mégis Istenhez fordult. Kitárta karjait az Úr felé, és kérte, hogy ebből a mélységből, amibe került, emelje ki. Isten pedig felelt neki.
Ő meg tudja tenni, ezért bízz benne, hogy veled is azt teszi, ami neked a legjobb!
Görög László