A minap a váci börtöngyülekezet tagjainak a bizonyságtételeit hallgattam. Sorra jöttek az őszinte beszámolók a durvábbnál durvább bűncselekményekről, melyben volt nem kevés lopás, csalás, csempészés, de emberölés is. Miközben elméláztam Jézus Krisztus csodálatos, életeket megváltoztató hatalmán, az jutott eszembe, milyen lehet szakítani egy ilyen életformával: jól beágyazott kapcsolatok, elismerés, pénz, jólét, pozíció helyett választani a nem túl népszerű, lehet, hogy szegénységet eredményező, nagy eséllyel gúnyolódással vagy kiközösítéssel járó utat. Feladni azt, amiben már van egy kis „rutin“, valamiért, ami nem sok csillogással kecsegtet.
Újrakezdés. Ezen a ponton újra kell kezdeni. Ott, ahol Jézus Krisztus mellett döntesz, ott fordulópont van. Ez az új élet pedig teljesen más, mint ami eddig volt: nincsenek a bevált praktikák, nincs „megoldjuk okosba” és nem intéz el mindent az ügyvéd. Mert más eszközök vannak, legfőképpen bűnbánat és bűnbocsánat. Felüdülés és megújulás. Ez pedig számomra a megszentelt élet útja, illetve annak minden bizonnyal egy fontos része. Az az út, amelyen néha döcögve, botorkálva, de mindenképp előre haladva – semmiképpen se a régi életünk felé kacsingatva – járunk. Ehhez adja az Úristen minden nap a kegyelmét, megújít, vele újrakezdhetünk. Bármit is rejt a múltad, az ige bátorít: a tiszta szívet elkérhetjük, és az igaz lélek megújulhat bennünk. És ezt nem én mondom, hanem Ő. Éledj!
Horváth Veronika