„Vártam az Urat teljes szívvel, és ő lehajolt hozzám.” (Zsoltárok 40,2)
Van a gyermekeinknek egy mesekönyve, a címe: Berci egy közönséges hernyó. Ennek a hernyónak nagyon sok barátja volt. Az egyiknek csodaszép szárnya volt és repülni tudott, a másiknak tökéletes, fekete, fényes pöttyei voltak, a harmadik nagyon erős volt, a negyediknek pedig saját háza volt a hátán, ahova elbújhatott. A kis hernyó szeretett volna olyan lenni, mint a barátai, különleges. Minden este imádkozott Istenhez, beszélgetett vele, de Isten minden este ugyanazt válaszolta: még várj, nem vagyok készen veled. A kis hernyó nem volt mérges Istenre, de a szívében ott volt a kérdés, meddig várjak még? Egyik nap Berci nagyon álmos lett, hosszú ideig pihent. Amikor felébredt, csodálatos dolog történt. Szárnyakat bontott, széles, színes, gyönyörű szárnyai lettek pöttyökkel. Kitárta szárnyait, majd elrepült.
A kis hernyó ekkor jött rá, mit tett Isten. Az Úr időzítése nem olyan, mint a miénk. Ő tudja, mit miért és mikor tesz az életünkben. Isten hűséges. A csendben, az üres időszakokban is munkálkodik. Ha türelmesek vagyunk, várunk és imádkozunk, megtapasztalhatjuk a saját életünkben is az Ő kegyelmét.
Szuri Renáta