„Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak?” (ApCsel 2,37)
Amikor szíven találnak az jó!
Micsoda? Kérdezné az, aki felé épp egy nyílvesszőt igyekeznek kilőni. Ha szíven találnak, az halálos lehet! Hogy én legyek valakinek a célkeresztjében, az én szívem? Hát abba belehalok!
Jézusnál ez is másképp van. Ha nem talál el, nem fúródik bele makacsul, véresen, halálosan a szívedbe, akkor halsz meg. Ha nem éri el a szíved középpontját, akkor a nyílvessző holtpontra jut, aztán lehull. Vagyis: elakad helyzet. A holtpont a folyamatban az a szakasz, pont, ahol az előrehaladás elakad. Ha nem érzed azt, amit az első keresztyének, hogy Jézus szava lénye, tette, keresztje mintha szíven találna, akkor jön el a halál.
A holtpont.
Akkor jön el az, hogy elakad, megakad az életed egy ponton. Elérsz valamit ugyan, mondjuk, felvesznek vágyva vágyott suliba, megtalálod a szerelmet, az igazit, vagy hihetetlen sok pénzre teszel szert, esetleg hírnévre. Megvan, eltaláltál mindent, amit megcéloztál, de a szívedet még nem találta el Krisztus. Holtpontra kerülsz. Mindent elértem, mi lehet még a célom? Mondjuk az örök élet. Mondjuk a tisztaság, a bűntelenség szabadsága. Mondjuk a helyreállított istenkép bennem. Mondjuk a tökéletesség. Ezeket elérni nem tudod másképp, csak ha engeded, hogy szíven találjon Jézus. E nélkül holtpontra, halálba jutsz.
Állj bátran Elé, tárd ki szíved, és engedd, hogy eltaláljon. Ő egy életmentő nyílvesszőt küld a szívedbe, ami által pont az igazi, örök életre találsz rá. ÉletcélPontra!
Blanár Panna