„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.” (Jel 3,5)
Azt már megszokhattuk, hogy az angyalok mindig hófehér ruhában jelennek meg, legalábbis a mindenféle képábrázolásokban. De hogy ránk, úgymond halandó emberekre is ez várna? Hm…
Az egyik tini fiam egy időben azt hajtogatta, ha ő nagy lesz, és sok pénze lesz, akkor ő tiszta fehérben fog járni, úgy fog menőzni: fehér nadrág, fehér ing és öltöny, sőt, fehér cipő. Na persze!
Pedig olvastad? Az Isten épp ezt ígéri! Sőt, a fehér ünneplőn kívül kínálja a kristályfényű jáspis, zafír, ametiszt, az arany, sőt színarany borítást is bármerre, amerre csak ellátsz! Ahol akkora a fényesség, hogy nincs szükség se napra, se holdra. Ámulat! Maga a Bárány dicsősége világítja be az egész várost! Ígéri a legtöbbet, a legjobbat, csak Vele, All Inclusive! Vao!
Pont tíz évvel ezelőtt közel jött hozzánk a menny, igen közel… legalábbis így szoktuk itthon mondani családi körben. A várva várt negyedik gyermekünk születése napja egyben a halálának napja is lett. Döbbenet volt, düh és harag, kétség, fájdalom… Majd teljes összetörés. Miért Uram, miért?! Majd lassan elhalkult körülöttünk minden, és jött az Ő Lelke, a vigasztalás, a gyámolítás és a csendes gyógyulás… Isten felkarolt, és felmutatott a mennyre. „Ő már itt van velem! A Bárány kebelén pihen, játszik, énekel és vár rátok… Nyugi!”
Azóta még erősebb ez a felismerés! A mennyország nem a jövő! Nem valami habos-babos angyalkákkal meg felhőcskékkel díszített képkeret! A mennyország a jelen! Krisztus már előrement, hogy előkészítse! És készen van! Vár ránk! Vár Rád is! Vao! És Jézus a neveden szólít, és azt mondhatod: „Én … győztes vagyok!”
Süll Kinga