Hiszem, ha látom…
Tamás történetét olvasva, legtöbbször két állítás jut róla eszembe. Az egyik, hogy sokszor hitetlennek emlegetik Tamást, a másik, hogy általában a kételkedő jelzővel illetik a tanítványt. Azonban, ha mélyebben megvizsgáljuk a történetet rájöhetünk, hogy ez egyáltalán nem igaz.
Tamásban példaértékű, ahogy ragaszkodik Jézushoz. Képes lett volna meghalni Jézussal együtt (Jn 11:16). Ég a tűz a szívében. Ő komolyan vette és tudta, hogy Jézusnak mi is a sorsa. Talán ő vette a legkomolyabban, ezért is törte annyira össze a halálának a híre és talán ezért sincs ott a többi tanítvánnyal, mert inkább egyedül akart lenni ebben az állapotában. Amikor pedig a többi tanítvány meséli, hogy látták az Urat, azt mondja, lerövidítve, hogy ,,hiszem, ha látom˝. Meg akar győződni, hogy a mestere, akiért életét is adta volna tényleg életben van-e. Kételkedik, de azért, mert annyira fontos számára ez a személy, hogy látni akarja.
Mi is látni akarunk! Lehet, hogy fizikailag akarjuk látni, lehet, hogy a jeleket akarjuk látni, amiket Isten tesz, vagy küld az életünkbe. Látni akarjuk, tapasztalni, hogy meghallgatja az imáinkat. Látni akarjuk, hogy van annak bizonyítéka, hogy létezik. Talán az élet értelme mögé akarunk látni… Látni akarjuk, hogy vezet minket az életünkben. Látni akarjuk az azonnali pozitív változásokat. Sokszor mondjuk, mi is: ,,hiszem, ha látom”. Ha pedig nem látom, akkor Ő a hibás, mert nem tapasztalható, mert nem egyértelmű, mert nem értem Őt. Mert nem tudom, hogy hol van. Ha tudnám, hinnék benne. Ha látnám, hogy milyen, akkor erősebb lenne a hitem…
Jézus Tamásnak mondja az utolsó boldog mondást. Boldognak mondja, mert Tamás valóban hisz és kimondja a hitvallását, amivel János zárni is akarja az evangéliumát. Attól boldog Tamás, hogy megbékél Jézussal. És ez nem feltétlenül a látásnak köszönhető. Tudja, hogy feltámadt, tudja, hogy bízhat abban, akiben előtte is bízott és tudja, hogy a bizonytalan helyzetnek ezzel vége.
Tükörbe nézel nap mint nap. Szántál már arra időt, hogy megvizsgáld, mit is látsz benne valójában? A valódi arcodat látod? Csak a hibákra figyeltél fel? Bőrhibák. Testi hibák. Fáradtság. Sértődöttség. Kudarcok. Fájdalom. Bűnök. A múlt kísértése. Elhiszed, azt amit mutat a tükör? Vajon a teljes képet látod? Vagy pedig Isten gyermekét látod a tükörben? Olyasvalakit látsz, aki pozitívan gondolkodik, és a körülményektől függetlenül hangot ad a hálájának? Olyan ember arcát látod, aki együttérzően és könyörülettel viszonyul hozzád? Esetleg olyat, aki meglátja Isten munkáját az összképben?
,,Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.” (1Kor 13,12)
Sok minden elhomályosíthatja a tekintetünket, ami nem enged látni és cselekedni. Amíg Jézus látható volt a földön, az emberek azt várták, hogy elérjen a falujukba, hallottak róla és szerettek volna vele találkozni. A személyes fizikai találkozástól vártak csodát, hatalmas tanításokat és minden emberfelettit. De ma, amikor Jézus már fizikailag nem látható milyen jó az, hogy azzal, hogy nem egy helyen van, mindenhol lehet egyszerre.
Amikor megértjük és elhisszük, hogy Isten ott van mellettünk, hogy mi tükrözzük vissza Krisztus világosságát. Mert az Úr is ott van veled és a cselekedetei pedig az orrod előtt. Jézus azt várja, hogy ne csak arra figyeljünk, amit látunk, hanem hallgassunk Isten Igéjére, és arra, amit a Szentlélek helyez a szívünkre.
Még mindig kételkedsz? Ne tedd! Bizony lesznek olyan helyzetek, melyek félelemmel töltenek el, esetleg nehézségeket okoznak majd, de Isten keresztül fog vezetni rajtuk.
Ima
Drága Atyám!
Taníts imádkozni sokkal mélyebben, őszintébben, rendszeresebben, mint eddig. Taníts meg szüntelen közösségben maradni veled, és rendelkezésedre állni. Bocsáss meg Uram, ha türelmetlen vagyok magammal, vagy épp veled.
Engedd, hogy a sok teendő közt megálljak egy pillanatra és szemügyre vegyem azokat a dolgokat, amiket magam körül látok most.
Hálát adok ezekért a dolgokért…
Hálát adok az otthon maradt dolgokért…
Hálát adok a múltbeli dolgokért…
(megjegyzés: sorolj fel konkrétumokat!).
Köszönöm, hogy megszabadítasz a bilicsektől és, hogy olyan helyzeteket adsz, ahol láthatok és erősíthetem a hitemet.
Engedd meg, hogy olyannak lássam magamat, amilyennek te is látsz valójában. Köszönöm, hogy ilyennek teremtettél. Uram, köszönöm, hogy elfogadsz engem úgy ahogy vagyok, és megbocsátod a bűneimet, amiket épp meglátok, vagy nem látok meg a tükörben. Engedd, hogy valóság legyen az, hogy az jöjjön ki a számon, amit Te adsz abba, és észrevegyem mindazokat a jó cselekedeteket, amiket Te készítettél el. Köszönöm, hogy Te mindig itt vagy mellettem és mindig megmutatod nekem a hozzád vezető utat. Kérlek, hogy töröld el a homályos látásom, hogy lássak túl a jelenen, s hogy hittel elmondhassam: „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4:17–18)
Ámen!
Ének: Pintér Béla – Láss, ne csak nézz
Olláry Andrea
Fotó: Loksa Melinda