Melegedés
Simon Péter is ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. (Jn 18,25–27)
A Biblia és a világtörténelem legfontosabb eseményének közepébe csöppenünk. Jézust elfogták és bevitték a főpap palotájába, Péter pedig a palota udvarán melegedik. Miért melegedik? Egyszerűen azért, mert ott hideg volt (Jn 18,18). Péter tehát leül a szolgákkal és a templomőrökkel, a tűz köré, hogy ne fázzon. Vajon hányszor vagyunk mi is így? Mi is fázunk, mert hideg van és ahelyett, hogy Jézust keresnénk, leülünk egy tűzhöz. És ott a tűznél ülve Péter igyekszik beolvadni. Igyekszik egy átlagos embernek tűnni, aki csak véletlenül tartózkodik éppen a főpap palotájában és mégcsak nem is ismeri Jézust. Annak ellenére, hogy többen is felismerik, és szinte nyilvánvaló, hogy hazudik, nem enged az igazából, és tagad. Péter nem akar világítani, nem akar a világ világossága lenni, nem akar a föld sója lenni. Péter csak Péter akar lenni. De ő ekkor még csak egy fogoly Jézust lát, aki jelenleg teljesen ki van szolgáltatva bíráinak. Közösségvállalása Jézussal ekkor még beláthatatlan következményekkel járhat, és ekkor még ekkor nem volt elég erős ahhoz, hogy a válságos szituációban is hűséges maradjon Mesteréhez. Még a maga erejéből próbálta követni Jézust, még a maga szavával fogadkozott, hogy inkább halna meg, de nem tagadná meg Őt. De később amikor meglátja a feltámadt, dicsőséges Krisztust, akit ma mi is látunk, és kitöltetik rá a Szentlélek, prédikációjára ezrek térnek meg és nincs többé szüksége arra, hogy megtagadja Jézust. Megtapasztalja, hogy nem más tüzéhez kell leülni, hanem a Krisztus tüzét kell hordozni. És hiszem, hogy nekünk is ugyanígy kell cselekedni. Mi már nem egy rab Jézust látunk hanem Isten fiát, aki erősebb mindennél. Nekünk nem kell máshol melegedni hanem a Krisztushoz kell mennünk élő vízért, hogy mi lehessünk a világ sója. És ha megkérdezik tőlünk is, hogy: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?”, akkor tudjunk helyesen válaszolni.
Ima
Mindenható Atyánk! Köszönjük neked a Te szavadat. Köszönjük, hogy ahogy Péter számára volt visszatérés, úgy számunkra is van bocsánat amikor magunkban bízunk, és megtagadunk téged, vagy vétkeztünk ellened. Köszönjük, hogy amikor fázunk akkor bátran mehetünk Hozzád, és Te nem küldesz el minket. Kérünk Téged, tégy minket világossággá a világban, tégy minket ízes sóvá az emberek között. Jézus Krisztusért kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.
Gáspár András
Fotó: Molnár Zsófia