Szabadságra elhívva
„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva.” (Galata 5,13a)
A tanév utolsó hetén megkérdeztem egyik tanítványomat, hogy miért szereti a nyári szünetet. A válasz szinte gondolkodás nélkül érkezett: „Azért, mert akkor szabad vagyok, azt csinálhatok, amit csak akarok.”
Ez a gondolat valamit megmozgatott bennem. Valóban ez a szabadság? Van ilyen egyáltalán, hogy mindenki azt csinálja, amit csak akar? Ha így lenne, abból előbb-utóbb veszekedés, viszály kerekedne, hiszen nagyon sokszor vannak ellentétes, egymással ütköző akaratok.
Hosszas elmélkedés után arra jutottam, hogy szabályok és rend nélkül nem tudunk szabadon létezni, bármennyire is tűnik ellentmondásosnak. Egy vonat csak akkor tud szabadon és rendeltetésének megfelelően zakatolni, ha síneken közlekedik; a vérünk áramlása csak az ereinkben tud megvalósulni; egy folyó is csak a medrében tud folyni- ellenkező esetben katasztrófa következik be.
Mit mond erről Isten Igéje? Mi az igazi szabadság?
Amikor Isten megteremtette az embert a Vele való közösségre, mindene megvolt, boldogan élt, ám volt egy szabály: mindegyikről ehetsz, de egyről ne (1 Mózes 2,17)! Az ember viszont azt gondolta, hogy majd ő jobban tudja: azt csinál, amit akar – elvégre szabad. Szembement Isten akaratával, független akart lenni és ennek katasztrofális következményei lettek. Azóta vagyunk rabjai a bűnnek, haragnak, félelemnek, pusztító szenvedélyeknek stb.
Itt jön képbe a Szentírás örömhíre: Jézus Krisztus, a mi Szabadítónk annyira szeretett minket, hogy eljött, magára vette a bűneinket, szenvedett és meghalt értünk a kereszten, hogy megszabadítson bennünket mindentől, ami leláncol és megakadályozza, hogy azzá váljunk, akivé teremtve lettünk. Ha ezért hálából Istennek szenteljük az életünket, szabadok lehetünk arra, ami jó nekünk és másoknak; boldogságunknak nem tudnak határt szabni a földi élet nehézségei, küzdelmei, mert tudjuk, merre tartunk, mi a célunk. Egy halat berakhatunk egy szatyorba, kivetődhet a partra, de csak akkor lesz boldog és szabad, ha a rendeltetésének megfelelő helyre kerül, a vízbe. Krisztus a bűn rabságától szabadított meg bennünket és így lett szabad az út vissza az Atyához, ahová tartozunk.
Ima
Urunk, Jézus Krisztus!
Áldunk és magasztalunk Téged hatalmas szeretetedért és szabadításodért. Nincs is annál nagyobb szeretet, mint amellyel Te viszonyultál és viszonyulsz a mai napig hozzánk. Hálás a szívünk, amiért ránk és nem a vétkeinkre tekintesz. Köszönjük, hogy leverted bűneink láncait és általad megtapasztalhatjuk az igazi szabadságot.
Urunk, bocsáss meg nekünk, amikor kételkedünk, hitetlenkedünk, vagy félünk az elköteleződéstől. Te tudod, hogy mi az, ami minket megkötöz, mi az, amivel szemben mi tehetetlenek vagyunk. Kérünk, szabadíts meg bennünket újra és újra ezektől, hogy rendeltetésünknek megfelelően élhessünk.
Könyörgünk mindazokért, akik káros szenvedélyek rabságában élnek. Kérünk, hogy Szentlelkeddel mutasd meg magad nekik, ismertesd meg velük a szabad élet útját.
Imádkozunk családunkért, barátainkért, ismerőseinkért, országunkért és annak vezetőiért. Könyörgünk a beteg gyógyulásáért, a gyászolók vigasztalásáért.
Te légy mindannyiunk vezetője, megtartója és szabadítója!
Ámen
Varga Barbi
Fotó: Cseh Lajos