„Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul.“ /Jób 37, 21/
Nagy megpróbáltatások közepette kaptam ezt az igét, amikor nem láttam a napfényt. Sokszor az életünk, és Istennel való kapcsolatunk is összehasonlítható az időjárással. Első hangzásra ennek nincs semmi értelme, miért is tudnánk összehasonlítani Istent a hétköznapi dolgokkal? Talán azért, mert a hétköznapi dolgokat is Ő teremtette, de rajtunk áll észre vesszük-e, hogy Isten csodálatosan megtervezett és megalkotott mindent.
Én erre törekszem, hogy észrevegyem ezeket a dolgokat, mert tudom, hogy Isten ezen dolgok segítségével is formálja a szívemet.
Miért éppen ez a hasonlat? Vegyük úgy, hogy az életünk az égbolt, Isten a nap, és a felhők pedig megpróbáltatások
Van, hogy az égbolton egyetlen egy felhő sincs, és van amikor az ég teljesen beborul és vihar támad. Megrémülünk s imádkozunk, hogy a vihar ne csináljon nagy károkat s minél hamarább véget érjen.
Sokszor elfeledkezünk egy nagyon fontos dologról, és az az, hogy a felhők fölött mindig süt a NAP. Legtöbbször a beborult égre és a megpróbáltatásokra összpontosítunk s elfelejtjük, hogy mindezek ellenére Isten ekkor is beragyog mindent.
Tóth Veroni
