„Uram, hallgasd meg szavamat.” (Zsolt 130,2)
Sokszor úgy érzem, hogy a szavaim elvesznek a mindennapok zajában. Mégis újra és újra Hozzád fordulok, mert tudom, hogy Te mindig meghallgatsz. Nem azért, mert tökéletes vagyok, hanem mert a Te kegyelmed nagyobb minden gyengeségemnél. Voltak napok, amikor csak egy halk sóhajra futotta, és Te azt is megértetted. Megtanítottál arra, hogy az ima nem csupán beszéd, hanem bizalom is. Amikor nem láttam a kiutat, Te már készítetted előttem az utat. Amikor féltem, békességet adtál a szívembe. Amikor elbuktam, nem fordítottál hátat nekem, hanem felemeltél. Ezért ma is bátran kimondom mindazt, ami a szívemben van. Hiszem, hogy egyetlen könnycseppem sem hiábavaló előtted. Hiszem, hogy minden őszinte imát meghallasz a magad idejében. Ez reménnyel tölti meg a lelkemet. Ez ad erőt ahhoz, hogy ne adjam fel. Uram, hallgasd meg a szavamat, és formáld a
szívemet a Te akaratod szerint. Benned találtam meg azt a békességet, amelyet a világ soha nem adhat meg.
Iván Bence