„A régiek elmúltak, íme újjá lett minden.” (2Kor 5,17)
Ha valaki azt mondja december végén, hogy ez az év ennyire nehéz lesz, lehet, hogy azt válaszolom: akkor maradjunk inkább egy takaró alatt… És ez bizony hatalmas hiba lett volna. Ugyanis az elmúlt hónapok minden nehézség ellenére nagyon sok szépet is tartogattak.
Nemrég valaki azt kérdezte jégtörőként egy alkalmon, mikor voltunk legutóbb igazán boldogok. Elsőre megfoghatatlannak tűnt, de aztán arra gondoltam, épp két nappal korábban, amikor átbicikliztem a szomszéd faluba zöldségért. Hamisítatlan nyári délelőtt volt, meleg, de még nem kánikula, napraforgós, július illatú. Tudtam, hogy ez az. És nem azért, mert varázsütésre megszűntek a problémák, egyszerűen azért, mert Isten kegyelme ott van minden napban.
Minden nap új lehetőség – néha a maga csendes békéjével, néha rengeteg feladattal, máskor találkozásokkal. Isten nem megsemmisíti a múltat, nem tesz úgy, mintha a sebek ott sem lennének, de gyógyít és segít beépíteni őket a mindennapokba. Nála bármikor ott lehet hagyni a nehéz napokat, hogy tiszta lappal indulhassunk. És van ígéretünk arra is, hogy egyszer tökéletesen újjá lesz minden. Olyan békességben, amit valószínűleg most még nem tudunk elképzelni, de ez nem is baj. A szilánkjai addig itt vannak körülöttünk, és miközben megleljük ezeket a darabkákat, végig Isten tenyerében vagyunk, ahol a fáradt hétköznapokból is lehet valami gyönyörű.
Farkas Zsuzsanna