„Közeledjetek Istenhez.” (Jak 4,8)
Várom az ÉlesztŐt. Jó a téma, jó lesz az előadás (már láttam a vázlatát). Tudom, hogy az imádság nem eszköz, de mostanában újra úgy használom, mintha az lenne. Mintha egy kalapács, kombinált fogó vagy fűrész volna. Amivel helyreütök, megszerelek, kijavítok vagy elvágok valamit az életemben. Valójában használni akarom – és kihasználom – Jézust. Szeretnék megerősödni abban, hogy az imádság lényegében és elsősorban kapcsolat. Mindegy, hogy van-e látható haszna! Mert önmagában és önmagáért jó. Hiszen aki közel áll hozzám, akit nagyon szeretek, azzal jó – csak úgy – együtt lenni. Ahhoz jó közel lenni.
Várom az ÉlesztŐt. Hogy végre az akaratomat elhagyva kapcsolódjak Jézushoz. Hogy gyönyörködjem benne. Hogy örüljek annak, hogy vele lehetek. Hogy – ugye, nem túlzás, ha így fogalmazok – élvezzem a közelségét, a személyét.
Néha megtörtént már, hogy hívni akartam valakit, már indítottam volna a hívást, erre jelzi a telefonom: éppen ő hív engem. Szeretném újra átélni, hogy az én imádságom valójában Jézus hívása. Egy bejövő hívás. Az Ő közeledése felém. Mert bennem szeretne helyreütni, megszerelni, kijavítani vagy elvágni valamit. Talán, tudom is, hogy mit.
Langschadl István