„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el elmétek megújulásával, hogy megvizsgálhassátok, mi az Isten akarata: mi az jó, mi az, amivel ő kedvében jár, mi az, ami igazán tökéletes.”(Rómaiakhoz 12:2)
Pál arra figyelmeztet bennünket, hogy ne a világhoz igazodjunk, hanem elménk megújulásával teljesen átalakuljunk, hogy meg tudjuk vizsgálni, mi Isten akarata. Sokszor úgy érzem, mintha ez egy belső kapcsoló lenne, amit újra és újra át kellene kapcsolnom. A világ gondolkodása könnyen beszivárog: az, hogy számít az elismerés, a teljesítmény és az, hogy mit gondolnak rólam mások. Teljes, 180 fokos fordulatra van szükség, nem térhetünk vissza azokhoz a szokásokhoz, amelyek bűnre csábítanak – mintha végleg átkapcsoltak volna bennünk valamit.
Isten nemcsak azt kéri, hogy Jézus legyen az első az életemben, hanem hogy az egész életem az övé legyen. Élő, lélegző áldozatként akar látni, ahol minden döntés, gondolat és irány őrá mutat. Jézus mindent odaadott értem a kereszten, ezért az életem sem lehet már csak az enyém. Mégis sokat küzdök azzal a kérdéssel, hogy mi Isten terve velem, de egy dologban biztos vagyok: van terve akkor is, ha most nem látom tisztán.
Ez az ige arra hív, hogy ne a világ önközpontú gondolkodásához igazodjunk, hanem belülről újuljunk meg, és így értsük meg, mi az ő akarata az életünkre nézve. Ez az átalakulás nem egy pillanat, hanem egy folyamat, egy folyamatos tanulás, hogyan engedjük el a saját mintáinkat.
És talán a lényeg nem az, hogy mindent azonnal megértsünk, hanem hogy rá bízzuk magunkat akkor is, amikor nem tudjuk, mi a terve. Mert a végén, bármiről is mondunk le, amit ő ad helyette, az mindig többet ér.
Bagin Fruzsina