„Elég néked az én kegyelmem.” (2Kor 12,9)
Sokszor eszünkbe juthatnak a következő mondatok: „Nem vagyok rá képes.”, „Én nem vagyok jó semmiben.”…
Pál apostol szerte a Földközi-tenger partvidékén hirdette az evangéliumot. Talán nem is gondolnánk, hogy még neki is volt egy jelentős terhe, egy egészségügyi gond, ami megnehezítette a missziós szolgálatát. Háromszor kérte az Urat, hogy vegye el tőle ezt a keresztet, de az ő terve más volt. Pál apostol megmaradt ebben az állapotában, de megértette, hogy a missziójához kell valami sokkal-sokkal fontosabb, mint pusztán a testi adottságai. A legfőbb forrása a sikereinek Isten kegyelme volt, ami felruházta a szolgálatkészséggel. Ahogy Pál apostolban is ott volt, bennünk is ott rejlik a lehetőség, hogy valahogyan szolgáljuk az Urat. Segítség a gyülekezet körüli teendőkben, ének, zene, csoportos foglalkozás vezetése, bizonyságtétel, imádság és még lehetne sorolni, mennyi módon tehetünk szolgálatot. Mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb formát, mindenfajta szolgálat, amit az Úr dicsőségére végzünk, ugyanolyan értékes. Pál apostol megértette, hogy a keresztjét cipelve kell hirdetnie az evangéliumot, hogy soha el ne felejtse, kinek köszönhető, hogy képes elvégezni a szolgálatát. Az Úr megadott neki mindent, amire szüksége volt a feladatához.
Ma sincs köztünk olyan, akit az Úr ne lenne képes hasznos eszközzé formálni az ő nagy tervében. Kérjük hát a Szentlelket, és szolgáljunk az Úrnak, mert ő elvégezte a legnagyobb szolgálatot miértünk, emberekért kegyelemből.
Iván Kristóf