Boldog ember
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” (Zsolt 1,1–2.6)
Többektől hallottam már – és magam is tapasztaltam –, ha úgy nem állnak össze a szavak, nem rendeződnek úgy a gondolatok, hogy egy imádságot megfogalmazzunk, fellapozva ilyenkor a Zsoltárok könyvét biztosan akad a bizonyságtételek között olyan, amiben úgy megtalálom magam, mintha csak én írtam volna azt épp. Ezek közül a gyöngyszemek közül a legelső a mai alapigénk. Olyan ez, mint egy benyíló kapu valami újnak, eddig ismeretlennek az oldalán. Mit tudunk a kapukról vagy éppen az ajtókról? Azok elválasztanak – például az utcarészt a mi saját, személyes területünktől, az udvarunktól –, de össze is kötnek. Ha ezek nem lennének, nem tudnánk belépni, átmenni a másik részbe. Így áll most előttünk ez az első zsoltár.
Ha megfigyeljük, mivel kezdődik mindez? A boldog ember leírásával. Hadd kérdezzem meg, ki érzi most magát boldognak? Ki volt az elmúlt héten boldog? És esetleg az elmúlt hónapban? Szinte hallom, ahogy egyesek folytatják a mondatot: boldog lennék, ha… Boldog lennék, ha elmehetnék a szüleimmel a tengerpartra kirándulni; boldog lennék, ha a barátom (vagy barátnőm) megbocsátaná azt, amit múltkor haragból mondtam neki; boldog lennék, ha lehetne egy aranyos kutyám; boldog lennék, ha a szüleim nem veszekednének és nem válnának el; boldog lennék, ha az a lány, aki nekem tetszik, szóba állna velem és odafigyelne rám; boldog lennék, ha bejutnék abba az iskolába, ahová olyan régen szeretnék járni… és folytathatná még ki-ki a saját érzésével a sort. Azonban mit ír itt a zsoltáros, ki a boldog? „Aki nem jár… nem áll… nem ül” Ahogy az olimpiai játékokon sem tud az aranyérmet nyerni futásban, aki csak jár vagy éppen áll vagy ül, úgy az sem tud boldog lenni, aki ilyen módon beengedi Isten és önmaga közé a bűnök elválasztó hatását, mégpedig itt ezeket így konkretizálja: bűnösök tanácsa, vétkesek útja, csúfolódók széke. Bűn, vétek, csúfolódás, megalázás, szeretetnélküliség… így már ugye sokkal közelebbiek, ismerősebbek?
Azonban ami sokkal csodálatosabb ennél, hogy nem áll meg itt az Ige leírása, ennek üzenete, mert így folytatódik: hanem… Mert Istentől sosem csak a rosszat, a nagyon szigorú felszólítást halljuk, hanem sokkal inkább a pozitívumokat és a Vele megélt kapcsolat örömeit és áldásait. Ha Vele és Benne éled meg mindennapjaidat, akkor nem fogsz az előbb elmondottak alapján járni, ott megállni vagy leülni, hanem éppen ellenkezőleg, még inkább keresni fogod vele a kapcsolatot és ez tesz majd boldoggá. De mégis, hogyan tudjuk ezt a kapcsolatot kialakítani és ápolni?
Egyedül az Úr Jézussal való találkozás által, erre keresni a lehetőségeket és élni az alkalommal. Mert Ő kopogtat mindannyiunk szívén, de rajtunk is múlik, hogy beengedjük-e Őt. Mindannyiunknak azt kívánom, hogy ez megtörténjen és így a zsoltáros bizonyságtételéből kihangzó boldog ember leírása ránk is érvényes legyen! Ámen.
Takács Klaudia
Fotó: Cseh Lajos