Zsugorodó aggodalmak
„Ne aggódjatok semmi miatt…” (Filippi 4,6)
Volt már olyan időszakom, amikor az aggódásból olimpiai érmet is szerezhettem volna. Ami nem meglepő, mert felmenőim igencsak jártasak voltak az aggódásban. Ebben leginkább a nagyszüleim viszik el a pálmát.
Gyermekkoromban a családi összejövetelek előtt két órával már megjelentek, nehogy véletlenül elkéssenek. Aztán fél háromkor Papa fészkelődni kezdett, mert haza kell érniük sötétedés előtt. Háromkor el is indultak, hogy utánanézzenek a kutyának, meg annak, hogy nem gyulladt-e ki esetleg a házuk.
Gyakran jut eszembe egy jelenet, mikor autós kirándulásra vittek a nagyszüleim, még abban az időben, amikor a Ladák maximálisan 100 km/h- val cirkáltak. Papa hetvennel tepert az országúton, mikor feltűnt egy forgalmi rendőrautó. Mama magas hangon és izgatott rikácsolással figyelmeztette párját: „Látod a rendőrautót, Papa?! Jó volna lassabban menni!”. Halálra rémítette az öreget, hogy esetleg megbüntetik egy olyan gyorshajtásért, amit el sem követett. Persze vaklárma volt ezúttal is, mint előtte már oly sokszor.
Huszonöt év után könnyen elmosolyodom nagyszüleim vaklármáin és fölösleges rettegésein, de Isten szemében talán ugyanilyen értelmetlennek és ostobának tűnnek az én aggódásaim is. Jézus pontosan tudta, mennyire hajlamosak vagyunk az aggódásra, nem véletlenül teszi fel a kérdést: „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” (Mt 6,27)
Lehet, hogy génjeimben hozom az aggódást, de táplálom is, valahányszor engedem, hogy belefészkelje magát a gondolataimba. Időt és energiát pazarolok.
Hát te kedves olvasóm, tesókám? Talán nyomasztó bizonytalanság gyötör? Munkahelyi gondok szívják el az energiádat? Túl magasak a számlák? Egy orvosnál tett látogatás feje tetejére állította az egész életedet? Milyen kérdések nyugtalanítanak, amelyekre nem találsz választ? Mi az, ami vég nélkül nyomaszt?
Az aggódás görög szava „idegeskedést” is jelent a Bibliában. Manapság egyre több ember életében válik napi foglalatossággá az idegeskedés. Ha ez rád is jellemző, hadd biztassalak, olvasd el újra az ige szavait!
„Ne aggódjatok semmi miatt…”
Ha megtetted, már tudod, hogy Isten azt szeretné, hogy az aggodalmaskodásunk egyre inkább összezsugorodna, sőt megszűnne.
Talán most azt gondolod, „Jó-jó, de mit tegyek, ha nem tudok nem idegeskedni? Egyszerűen egy aggodalmaskodó ember vagyok.” Rengeteg embertől hallottam már ezt rövid szolgálatom során. Az én válaszom erre annyi, „Pedig bizony tudsz nem idegeskedni!” Csak, talán eddig ezt a készséget nem gyakoroltad.
Biztosan voltál már úgy, hogy egy hosszabb kihagyás után elkezdtél futni, nyomtál néhány fekvőtámaszt, biciklire ültél, esetleg olyan fizikai munkába fogtál, amit addig nem, vagy csak nagyon ritkán végeztél. Másnap pedig óriási izomláz fogadott a tagjaidban. Ez egy természetes reakció, hiszen a szervezetet számára szokatlan ez a terhelés, most pedig jelez, hogy elindult egy fejlődési, növekedési folyamat. Ha tovább csinálod, megerősödsz és már könnyebben elvégzed az adott tevékenységet. Éppen így van ez az aggodalmaskodás leküzdésével is. Mert meg kell hozzá erősítenünk az Istenbe kapaszkodó lelki izomzatunkat. De kérlek nagyon vigyázz, mert ugyanez az elv érvényes magára az aggodalmaskodásra is. Amelyiket többet gyakorold az fog benned erősödni, és az válik természetessé!
Gyere, tornáztassuk meg egy kicsit a hitünk izmait!
A „hittorna” lényege, hogy te döntesz afelől, milyen gondolatokat engedsz a fejedbe zakatolni, és hogy miként reagálsz és cselekszel az adott helyzetben. Semmiképpen nem Isten akarata az, hogy idegeskedj – a nehézségeket nem azért engedi az életedbe, hogy te jól szétstresszeld magadat. Ő minden körülménnyel azon dolgozik, hogy te megtanulj Őbenne bízni, teljesebb szívvel engedelmeskedni, és áldásait egyre nyitottabban fogadni.
Isten igéje által megerősödve rácsaphatunk a félelemre! Aggodalmaink így imádsággá alakulnak, idegeskedésünket pedig felváltja a derűlátás.
Ima
Uram, tudom, hogy törődsz velem és mindazokkal, akiket szeretek. Taníts egyre jobban bíznom Benned. Add a Te kegyelmedet, hogy hinni tudjam, hogy jót hozol ki minden helyzetből. Istenem, annyira felszabadító arra gondolni, hogy veled a legnagyobb rossz sem rossz. Segíts, hogy lerakjam az aggodalmaimat, és megizmosodjam a Rád hagyatkozó bizalomban. Jézus nevében, Ámen.
Böszörményi Tamás
Fotó: Molnár Zsófia