Életjelek
„…de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19)
Elolvasásra: Jn 14,1–31
A mai mannának ezt a rövid címet adtam: Életjelek. Jézus azt mondja: „Én élek, ti is élni fogtok”, ami nekem most azt jelenti, hogy örök életet kaptatok, és az (örök) élet jeleit fogjátok mutatni.
Ha te úgy gondolod, hogy a mennyei zsűri 10 pontot adna az életedre, ha nincs benned kétség, ha boldog vagy, ha nem dühít, ami körbevesz, ha nem zúdítottad még a benned lévő feszültséget éppen a szeretteidre, ha örömmel viseled a magányt, könnyen feldolgozod a gyászt, rendben vannak a kapcsolataid felfelé, kifelé és befelé, akkor ez most nem Neked szól.
De ha érezted már a törést, akkor érezheted a törődést is. Ha van benned hiány, akkor Jézus Krisztus szavai neked is szólnak.
Néhány órával a keresztre feszítése előtt Jézus végignéz a tanítványokon, és nem éppen egy életerős, életjeleket mutató társaságot lát. Nemsokára elmegy, itt hagyja őket, rájuk bízta az evangéliumot, de ők olyanok, mint amikor nincs a tankban üzemanyag, vagy szél a vitorlában. Szükségük van a bátorításra, a biztatásra, az ígéretre, de még többre is: Jézusra, az élő Úrra.
Az Ige nem az akarat megerősítéséhez, vagy a még nagyobb céltudatossághoz, a fogak összeszorításához és a megfeszüléshez vezet, hanem az értünk megfeszült, de feltámadt, élő Jézushoz.
Jó reménnyel hamarosan találkozunk az ÉlesztŐ-n. Lehet, hogy olyan fáradtan jössz, mint ezek a tanítványok, de Jézus ott vár majd. Betölt élettel, felpezsdülhet a tábori élet, és ezzel együtt a személyes, lelki életed is. Jó lenne Őt meglátni a táborban – és majd egyszer színről színre!
Ima
Úr Jézus, szeretnénk, ha kinyitnál nekünk egy ajtót, ami mögött egy olyan tágas tér, egy olyan világ nyílik meg, amire nem is számítottunk. Amire szükségünk van, ahol jó lenni, ahol feltöltődünk, ahol teleszívhatjuk magunkat a Szentlélek friss levegőjével. Szeretnénk élni! Kérünk, add ezt meg nekünk az ÉlesztŐ-n is!
Ámen
Kiss Miklós
Fotó: Cseh Lajos