Tessék, csak tessék! Hit pajzsát tessék!
„Ne félj, csak higgy!” (Márk 5, 35-43)
Azt hiszem az egész Bibliából ez az egyik „legalapabb” ige hihetetlenül egyszerű tartalommal, amit olyanok is ismernek, akik csak passzív hallgatói Isten üzenetének.
„Ne félj!” – hangzik az utasítás. De mi is valójában a félelem? „A mai pszichológiai felfogás szerint (…) valamilyen vélt vagy valós veszélyhelyzetre adott reakció” (https://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia) Fenyegetettség érzését kelti bennünk, lehangol. A gyermekeknél még teljesen máshogy működik ez a mechanizmus. Ha egy édesapa kinyújtja a kezeit, és bíztatja a gyermekét, hogy „Ugorj, elkaplak!”, az gondolkodás nélkül megteszi a hallott utasítást, mert bízik az apjában, és hisz abban, hogy édesapja karjaiban fog landolni. De aztán ahogy egyre nagyobbak leszünk, ezt a bizalmat felváltja a félelem. Bekúszik az életünk minden kis résébe, ahol nincs ott Isten. Ahol eluralkodik a félelem, ott beteg a hit. Először csak a pókoktól vagy kígyóktól félünk, aztán a fogorvostól, az iskolai számonkéréstől, később a mások rólunk alkotott véleményétől, vagy felnőttként az anyagiaktól. Senki nem szeret félni. Félni rossz, bizonytalan dolog, gyomoridegünk van tőle, fizikai, esetleg lelki tüneteink. Ha ennyire rossz félni, mégis miért félünk? Miért nem hallgatunk egyszerűen Istenre, és bízzuk Rá magunkat?
„Higgy!” – mondja Isten. Bár mindkét fogalom láthatatlan és megfoghatatlan, a félelem egy árnyalattal tapinthatóbb. Persze bennünk van a szeretteink féltésének érzése, de Isten egy erősebb védelmet kínál, a hit pajzsát! A hit személyes meggyőződés, tehát nem örökölhető a felmenőinktől, nem kényszerítheti ránk senki, és megvásárolni sem lehet. Ahhoz, hogy valakiben vagy valakinek hinni tudjunk, személyes kapcsolatot kell kialakítanunk vele, barátkoznunk kell. Meg kell ismernünk őt, a gondolkodásmódját, időt kell együtt töltenünk. Ha ezek megvannak sokkal könnyebb hinni a másiknak, a másikban.
Szánj te is időt Istenre, barátkozz vele, mert Ő nagyon várja, hogy megismerjen téged egyre jobban és jobban. Meg szeretne vigasztalni, veled együtt szeretne örülni és felajánlja, hogy a félelem helyett benne higgy, mert Ő gondoskodik rólad! Mégis bízik benned annyira, hogy ezt a döntést rád bízza!
Ima
Drága Mennyei Atyánk!
Nagy a Te szereteted, felfoghatatlan a kegyelmed. Hálás a szívünk, hogy szeretetedből minden nap adni szeretnél, gyermekeiddé fogadsz, és formálod megkopott szívünket. Ezeket a szíveket bizalommal, hittel vértezed fel, de mégsem erőszakolod ránk magadat. Te látod a helyzetünket, hol tud a kétség, a félelem az életünkbe kúszni és átvenni az irányítást. Kérünk, hogy Te ölelj magadhoz, fojtsd el és irtsd ki a szorongás csíráit. Add nekünk a Te Szentlelkedet, járjon át és töltsön be bennünket!
Köszönjük, hogy meghallgatod fohászainkat, imáinkat!
Ámen!
Molnár Zsófia
Fotó: Kis Lázár Bence