Lehet-e békesség és nyugtalanság egyszerre a szívemben?
„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!” (2Tessz 3,16)
Tél volt. A dédnagymamám leesett a jeges beton lépcsőn. Tudtam hogy 130 kilométerről nem tudok odamenni, segíteni, megtámogatni. Volt bennem aggodalom, és félem is bőven. Ahogy a hóesést néztem, elszégyelltem magam. Miért nem tartom számon azt, aki mindent számon tart? Ahogy ezt megértettem, megörültem, Isten békességet adott. Nem könnyű kibúvó volt a megadott békesség a részvét, és a segíteni akarás alól. Együtt volt ott a szívemben mindkettő.
Lehet zivatar, hóvihar, bizonytalanság, bizalmatlanság. A békesség az, ami megfoghatatlan mégis mindent körbe ölel, és egyben tart. Az, amikor minden kilátástalan helyzetben számolok az Isten jelenlétével, gondviseléssel, az Ő szeretetével. Ismerem a valóságot is, de tudom, hogy a Mindenható jelenléte, ígérete örök érvényű, változatlan és szilárd.
A nap fényessége reggel, a csendes eső, a szél, az illatos levegő minden nap örömre tud deríteni. Amikor Isten csodálatos teremtett világa tárul elém szívem örül, és megérzi azt a békességet, ami minden értelmet meghalad, és ami annyira különleges. Ezt a békességet Isten adni szeretné, nem csak a gondtalan helyzetekben, hanem a zsúfolt, leterhelt hétköznapokban is.
A legfőbb Jó munkálja ezt bennünk, szeretné ha a kibontakoznánk az Ő teljességében nap mint nap magunk és mások örömére, békességére.
Ima
Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért a békességért, amely felfoghatatlan, mégis valóság, érthetetlen és mégis megérezhető, átélhető. Köszönjük, kezeid munkáit, a természet csodáját, amely minden nap kísér, táplál, és segít rácsodálkozni hatalmasságodra, mindenható voltodra. A te békességed add, mindannyiunk szívébe, és segíts, hogy ezt vegyük észre, megragadjuk, és így tudjunk épülni Benned, egymás javára.
Gáspár Angéla
Fotó: Loksa Melinda